Maximalista egy nép ez a miénk

Mióta Ferenc lelépett a színről, eléggé elkurvult itt a helyzet. Ámbár amikor Feri volt a csúcsistencsászár, akkor is olyan volt ez a magyar politizálás, mint valami paródia. Csak az a gond, hogy eddig sem igazán volt vicces ez a mi paródiánk, és kezd egyre inkább a paródia tragédiává válni. Mindenesetre azzal, hogy elfutott még alaposan megkeverte a szart a biliben. Mert ugye, úgy ahogy cirka egy héttel ezelőtt, még ma is az a nagy kérdés, hogy ki lesz az új miniszterelnök. Volt itt már jelentkező bőven, de valahogy senki nem felelt meg, a mi kurva kényes ízlésünknek. Tulajdonképpen úgy akarunk változást, hogy mi magunk sem tudjuk mit akarunk. Így pedig elég nehéz lesz. Csóró jelölteket mind kifogásoltuk, mert mindenkivel volt valami baj. Most ez a szögedi gyerek, ez a Gordon került terítékre. Szépen megy is a kicsontozás. Libaügy, elherdált uniós pénzek, meg az isten tudja mi mindent lehetne még a számlájára írni. Tehát ahogy a többi jelölt, ő sem makulátlan, így nem alkalmas arra, hogy ezt a mi csúcsra járatott országunkat elkormányozza abba az irányba, ahol kolbászból van még a kerítés is. Mert ide egy tökéletes, hibát soha nem vétő ember kell. Egy olyan, akinek olyan tiszta a múltja, mint egy újszülött csecsemőé. Bevallom, én személy szerint nem tudnék olyan magyar politikust mondani, akire ne lehetne valamilyen balhét ráverni, vagy ne lehetne valamilyen kényes üggyel kapcsolatba hozni. Ezek szerint Magyarország miniszterelnök nélkül kell, hogy maradjon?