Szerző:
bogancs
- 2010.07.07. 12:32
A kampány során sok jogos vád érte a Fidesz részéről a kormányt, hogy bonyolultak az adótörvények. Olyan felesleges kedvezmények és kivételek vannak beépítve, amelyeknek számottevő pénzügyi hatása nincs, viszont rendkívüli módon megnövelik és bonyolítják az adminisztrációt.
Az Orbán-kormány eddigi intézkedései - nagyon helyesen - az egyszerűsítés irányába hatottak. Számos kis adót megszűnt, illetve továbbiak megszüntetését irányozták elő. Elhangzott a söralátétnyi személyi jövedelemadó-bevallás ígérete is.
A tegnapi napon azonban két olyan javaslat is elhangzott, amelyek a rendszer elbonyolításának irányába hatnak.
Egyrészt Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter és Wáberer György, az egyik legnagyobb hazai fuvarozó cég vezetője kötött megállapodást, miszerint a fuvarozók számára bevezetnék a kereskedelmi gázolaj fogalmát, amely alapján 8 forinttal olcsóbban juthatnának gázolajhoz a fuvarozók, mint a magánemberek. A megegyezés részeként a fuvarozók vállalják, hogy 20 millió liter gázolaj tankolását hazahozzák Magyarországra, az ebből befolyó kétmilliárd forint többlet jövedéki adó bevételből pedig az árvízkárosultakat lehetne támogatni.
A szándék nagyon nemes és támogatandó. Első blikkre (amennyi a hivatalos kommunikációból lejön) mindenki jól jár. De ha megvizsgáljuk kicsit mélyebben a dolgot, akkor már kicsit árnyaltabb a kép. Miről van szó tulajdonképpen? Egy terméknek két ára lesz! Ez pedig egy olyan kiskapu, ami visszaélésre ad majd lehetőséget. Ennek kivédésére fokozni kell az ellenőrzést: mennyi a magáncélú felhasználás, mennyi az üzleti felhasználás. Ezt el kell majd különíteni a cégek könyvelésében is. Ezentúl ellenőrizni kellene, hogy valóban hazahozzák-e a fuvarozók a tankolásaikat Magyarországra, és milyen mértékben? Ki tudja azt garantálni, hogy valóban itthon tankolnak a kamionok? A legfőbb szabály úgyis az marad, hogy mindenki ott tankol, ahol a legolcsóbb. Ki kell számolni, hogy mennyi a pluszbevétel, amit aztán továbbítani lehet az árvízkárosultaknak. Szóval nem egyszerű. Pluszmunkával jár az adóhatóságnak és a cégeknek is. Biztos, hogy ez a legegyszerűbb módja az árvízkárosultak megsegítésének?
A másik javaslatot Szász Károly a PSZÁF frissen kinevezett elnöke jegyezte. A „kidolgozatlan javaslat” szerint a bankok nem az általuk meghatározott deviza eladási árfolyamon számolják el a devizahitelek törlesztőrészletét, hanem a Magyar Nemzeti Bank hivatalosan kiadott középárfolyamán. Az indok pedig, hogy a bankoknak semmilyen költségük nincs a devizák átváltásával, ezért indokolatlanul számítják fel a plusz forintokat az árfolyamra az MNB árfolyamához képest.
A szándék megint nagyon nemes és népszerű. A bankokon megint szorítunk egy kicsit, a devizahitelesek pedig (elvileg) jól járnának havi néhányszáz vagy néhányezer forinttal. Első hallásra az indoklás is rendben van. A javaslattal azonban megint az egy termék – két ár problémájába kerülünk. Az a cég, vagy magánember aki devizát szeretne utalni valamelyik ismerősének vagy üzletfelének miért fizessen többet ugyanazért a devizáért a bankjának, mint az a cég, vagy magánember aki a devizahitelét törleszti? Az előbbieket ugyanúgy sújtja a gyenge árfolyam, mint a devizahiteleseket. Arról nem is beszélve, hogy annak idején a hitelfolyósításkor is kedvezőtlenül eltérített árfolyamon számoltak el a hitelfelvevővel. Ezt nem kellene korrigálni? Sőt! Gyakorlatilag meg lehetne szüntetni a bankok vételi és eladási árfolyamait. Számoljunk mindent MNB árfolyamon és kész! Vagy reálisan gondolkodva inkább szabályozzuk az elkérhető maximum összeget az MNB árfolyamhoz képest.
Az indoklás is érdekes, miszerint a banknak nem kerül többletköltségbe a devizaváltás, ezért nem jogos a magasabb árfolyam felszámítása. Ennyi erővel az átutalásért és a számlavezetésért sem kérhetne pénzt a bank, hiszen közvetlenül ez sem kerül a banknak semmibe. Az elektronikus rendszer automatikusan átvezeti az összegeket és kész. Ezek a javaslatok persze nem komolyak, hiszen a bankoknak nyilvánvalóan más jogcímeken keletkeznek a költségei (bérek, épületek fenntartása, stb.) mint a bevételei (folyószámla vezetés, bankkártya díj, stb.).
Szóval értem én, hogy ezek a javaslatok nemes célt szolgálnak, de a rendszer bonyolítását idézik elő. A Fidesz által korábban ostorozott és most megszüntetett bonyolító tényezők is valamilyen nemes cél érdekében lettek bevezetve annak idején. Aztán persze a nemes cél vagy teljesült vagy nem, a különböző kedvezmények és kis adók azonban a rendszerben maradtak és terhelték az életet.
Nem ártana ezeket a javaslatokat elfogadás előtt ilyen szempontból is megvizsgálni, és a hivatalos propagandában nem csak az előnyöket hangsúlyozni, hanem a hátrányokat is bemutatni. Elvileg ez az ellenzék dolga lenne, de hát ők inkább – mondhatni terv szerint – a nemzeti együttműködéssel és Orbán Viktor arcképének a kifüggesztésével vannak elfoglalva..
