Bohóckormány

Már több mint három hete, hogy Gyurcsány lemondott. Hogy mi történt utána, azt tudjuk.

Bohózatba illő miniszterelnök-keresés, mely során kiderült, hogy aki alkalmas lenne rá, az nem vállalja, aki meg vállalná, az meg nem alkalmas rá. Most derült ki igazán, hogy Gyurcsány mennyire egyszemélyes pártot csinált az MSZP-ből, ahol ő a vezér; ebben az az érdekes, hogy előtte gyakran bírálták a Fideszt, hogy ott meg Orbán az egyeduralkodó, s nincs mögötte senki. (Szerintem ha a Fidesz idejében fordul elő mindez, akkor alighanem gyorsabban megtalálták volna Orbán utódját, mondjuk Kósa vagy Bod Péter Ákos személyében). De a vége happy end, rátaláltak Gordonra, eme feddhetetlen előéletű szakértő szakemberre, aki majd szakértői kormányt épít szakértő szemmel.

Nem vettétek észre, hogy a kormányépítés közben ugyanaz folyik, mint a miniszterelnök-keresés során? Sorban jönnek a nevek, de aki értene hozzá, az nem vállalja, aki meg vállalná, az nem ért hozzá, annyi különbséggel, hogy ez miniszteri poszton lényegében mindegy, lásd például Szekerest, vagy a mindenhez értő „dzsolidzsóker” Draskovicsot. Egyik pillanatban még miniszter Kiss Péter, a másikban már nem, a harmadikban ismét, de már egy másik tárca élén, sőt, most éppen tárca nélküli miniszter. Oszkó hol miniszterelnök-jelölt, hol miniszter, hol meg udvari bohóc, nem is értem, miért vállalja fel ezt a hercehurcát. Veres mikulás sorsa még ismeretlen, Göncz Kingáé is, de majdcsak lesz valami.

Három hete mondott le Gyurcsány, itt állunk a válság közepén, s az MSZP 3 hét alatt képtelen volt egy kormányt kiállítani, legalább nevek szintjén. Ehhez én csak annyit szeretnék hozzátenni: fiúk, ha nem megy, nem kell erőltetni.