Skip to content


Amikor felmegy a vércukorszintem...

Szerző: Droli - 2009.08.24. 08:00

Bookmark and Share

Egy aprócska apróhirdetés egy aprócska újságból: "Szolnoki Cukorgyár bontásából származó anyagok eladók". Utána telefonszám, és a többi. Ez lett a vége a 1990-es évek sikerprivatizációinak, mikor is sikerült fillérekért eladni mindent. Rövidtávon jó volt (pénzhez jutott az állam), hosszútávon katasztrófa (vajon mennyit fizettek ki segélyként azóta az ott dolgozóknak?). Akik ezt az államellenes bűnt elkövették, persze azóta is a politikában vannak, s alkalmanként kapnak egy-egy kitüntetést, vagy felügyelő-bizottsági helyet, jó zsíros fizetéssel.

Anno az volt a jelszó, hogy "mindent el kell adni, mert a magántulajdonos jó gazda", meg elhangzottak mindenféle "külföldi szakmai befektető" lózungok is. Persze voltal óvatos hangok, hogy "a külföldi piacot vásárolni jön ide, nem gyárat", de ezeket lehurrogták. A vadprivatizáció Antallék idején kezdődött, s Horn alatt teljesedett ki; a Bokros-csomag kapcsán sokan elfelejtik, hogy bizony a privatizációs bevételekből hozták helyre az államháztartást (rövid távon), nem Bokros csomagjának elemeiből (azok többségét az Alkotmánybíróság megsemmisítette). Szóval eladtuk a jövőnket némi cash-ért, s most szívjuk a fogunkat...

Ugyanis a cukorgyárak történetesen vastagon nyereségesek voltak. A magyar cukorrépa igen jó minőségű, a magyar munkaerő viszonylag olcsón dolgozik, tehát minden együtt állt ahhoz, hogy cukornagyhatalom legyünk, s a cukor az egyik fő exportcikkünké válljon. Igen ám, de a francia és német tulajdonosok nem ezt gondolták, ők felvevőpiacnak képzelik el hazánkat, ahová ki lehet tolni a felesleget (akármilyen minőségű is), ezért érthetetlen módon bezárták a cukorgyárakat (ma már csak egy működik, Kaposváron). Az eredményt látjátok: rengeteg munkanélküli (a cukorgyárak remekül felszívták a képzetlen munkaerőt is!), termelés gyakorlatilag semmi,  s Magyarország olyan szegény, hogy lassan már az albánok is kiröhögnek minket.

De eddig semmi újat nem írtam le, ezek ismert dolgok voltak. Viszont szeretnék pár érdekes dolgot hozzátenni:

- Milyen furcsa, hogy a gyárakat nem csak egyszerűen bezárják, hanem meg is semmisítik! Hasonlóan teszik, mint a rómaiak Kartágóval, éppen csak sóval nem hintik be a helyét... MI AZ OKA ENNEK? Ha nem akarják üzemeltetni, akkor miért nem adják el másnak? Vagy miért nem hagyják ott, hogy lerohadjon, minek költenek a megsemmisítésre is? Csak nem az az oka, hogy meg akarják akadályozni, hogy hazánk esetleg valaha is újrakezdje a termelést, s komoly versenyre kényszerítse őket? Tudom, úgy hangzik, mint egy összeesküvéselmélet, de valahol ilyen érzésem van.

- A cukor kétharmada külföldről érkezhet - ez azért gyönyörű. Régen mi exportáltunk, mosz már behozzuk. Van miből, gazdag ország vagyunk!

- És a sluszpoén: 28 éve nem látott csúcson a cukor ára a londoni tőzsdén! Bizony, úgy tűnik, cukorhiány lesz! De végül is ez minket már nem érint, hiszen gyakorlatilag nincs cukorgyártásunk, úgyhogy nem tudjuk a cukrot jó áron eladni külföldre, számtalan munkahelyet teremtve ezzel. Illetve mégis érint: majd jövőre, mikor boltba mész, drágább lesz a cukor. Ami ráadásul nem is hazai, meg tán nem is olyan minőségű.

Kezdek én is hajlani a lámpavas-megoldás felé...


A bejegyzés trackback címe:

https://tudtad.blog.hu/api/trackback/id/tr231332189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Slanger · http://tudtad.blog.hu 2009.08.24. 09:37:39

Az ismerőseim közül többen is dolgoztak cukorgyárban. Akár kampány alatt, akár állandó munkásként. Ezen felül a mezőgazdaságból élők számára is jó pénzt jelentett cukorrépát termelni. Aztán jött a fene nagy privatizáció, a fene nagy unió és az osztrákok szépen gyarmatosították a hazai cukorpiacot.

süti beállítások módosítása