Mese a rendőrről, aki azt hitte, hogy a bab is hús

Hajnalodott. Az út mellett álló rendőrautó már messziről feltűnt. Nem jöttem rá, hogy mit keres itt a rendőrség, hiszen a legközelebbi aszfaltút is vagy 500 méterre van. Mire közelebb értem piros színű, csepel márkájú vázas biciklimmel, egy alak körvonalait láttam feltűnni, amint éppen a bokrok takarásából támolygott elő. Valamit matatott a ruházatán. Közelebb érve rájöttem, hogy a százfogút próbálja megigazítani. Na, gondoltam magamban, biztos pisálni volt. Már éppen köszöntem volna, amikor a másik rendőr is előbotorkált a rekettyésből. Fiatal leányzó volt a közeg, összekócolt hajjal és egy méretes fehér folttal a nadrágja szárán. A röhögés annyira elkapott, hogy kénytelen voltam leszállni a drótszamárról, és gyalogosan folytatni utamat. Hirtelen jókedvem feltűnt a kandúrnak is, aki a még mindig nyitott sliccével odalépett hozzám, és elvörösödött ábrázattal elkérte a bicikli iratait.