Az ingázás pedig elég kellemetlen, hiszen sok idő elmegy azzal, hogy eljussunk A-ból B-be, és lakhelyünktől távol felvegyük a munkát. Az utazással töltött idő azonban csak egy dolog, mert az ingázás sokszor anyagilag is elég megerőltető.

 

A nagyobb multik az alkalmazottak munkába járásához, gyakran tartanak fenn külön buszjáratokat. Ez a kisebb cégekre azonban nem jellemző. Ilyenkor jön az, hogy mindenki úgy oldja meg a bejárást, ahogy akarja. Lehet menni vonattal, busszal, vagy kocsival.

 

A helyzet az, hogy 2005-ben módosult a személyi jövedelemadóról szóló törvény azon része, amely a munkába járás támogatásáról szól. Ez kimondja, hogy aki vonattal jár melóba, annak a munkáltató köteles megtéríteni a bérlet 86%-át. Ez adómentes. Vannak azonban olyan munkahelyek, ahová csak kocsival lehet eljutni. Persze a 2005-ös módosítás ezeket az eseteket is kezeli. Hiszen aki kocsival jár dolgozni, annak 9 Ft/km összegben állapítják meg az adómentes költségtérítés mértékét.

 

A mai 320 forintos benzinár mellett, elég fájó ez a 9 forintos összeg, hiszen 2005-ben kb. 70-80 forinttal volt olcsóbb ez a fajta üzemanyag. Aztán a benzinen kívül még egy csomó egyéb költség is terheli a kocsival történő munkába járást, ami a kutyát sem érdekli.

 

Konkrét példán szemléltetve az überszívást:

 

Egy 30 km-es teljesárú vonatjegy 480 forint, ebből 68 terheli a melóst. Aki kocsival jár (6,5 l/100 fogyasztással, 315 Ft/l benzinárral) annak az üzemanyag 614 forintba kerül, ebből a munkavállalót terheli 344 forint.

 

Hát mi ez, ha nem rasszizmus, meg negatív diszkrimináció?