Skip to content


Haiti-segély

Szerző: Droli - 2010.01.25. 07:33

Bookmark and Share

Anno egy hiperben dolgoztam, és előfordult, hogy be kellett ugrani a kasszába is. Egyszer egy arab kinézetű szemmel láthatóan menekült asszony pakolta tele a futószalagot áruval - volt azon minden, csoki, liszt, sütemény, kenyér, vaj, stb.; és mutatta, hogy csak tízezer forintja van (látszott, fogalma sincs, mennyit ér ez a pénz). Szerencsére valamennyire értett angolul, és mondtam neki, hogy tízezer forint biztosan nem lesz elég erre, és kértem, hogy csak azokat adja nekem szkennelni, amire biztosan szüksége van. Találjátok ki, mit adott ide... nem, nem a kenyeret, a vajat, meg az alapvető élelmiszert, hanem a "luxuscikkeket": csoki, édesség, sütemény, ráadásul azt sem mondhatnám, hogy az olcsóbbakat választotta, mert elég drága dolgokat vett. Próbáltam kérdezni, hogy nem-e a kenyér kell neki, de nem válaszolt, csak nézett ijedten, mintha valami rendőr lennék. Nem tudom, a menekülttáborban kapott-e ellátást, meg honnan szerezte ezt a pénzt, mindenesetre érdekesen választott.

Valami hasonló jutott eszembe a Haiti-gyűjtésekkel kapcsolatban is. Én is adtam, de jó lenne annak tudatában lenni, hogy jó célra használják fel azt a pénzt: az ellátásra, és az újjáépítésre, és nem tékozolják el. Apropó, kicsit utánanéztem Haitinek, és megdöbbentő adatokat tudtam meg róla: tudtátok, hogy 1961-ben még nem volt négymilliós a lakosság, de ma már kb. annyian vannak, mint mi, magyarok? Tudtátok, hogy az ország rettenetesen szegény, az egy főre eső GDP 790 dollár? Tudtátok, hogy egy haiti lakos napi kevesebb, mint két dollárból él? És hogy az ország költségvetésének a 30-40%-át a külföldi segélyek adják? És hogy a munkanélküliség óriási? Hogy az ország vagyonának a felét a népesség 1%-a birtokolja? És hogy az iskolázottság nagyon rossz, és hogy a felsőoktatásban végzettek 80%-a emigrál? És erre a szegénységre jött a földrengés...

Eddig sem volt rózsás az élet ott, és ezek után meg garantáltan nem lesz az. Az eddig termelt javakat és a segélyeket szétlopták, eltékozolták, és nem igazán fejlesztésre költötték, és ezek fényében nem igazán biztató a mostani segélyek sorsa sem. Haiti ha egyszer kiheveri a földrengést, utána is jó eséllyel a nemzetközi segélyekből fog élni, és nem igazán látszik az alagút vége.

Kár, mert amúgy biztos szép ország.


Címkék: földrengés haiti

A bejegyzés trackback címe:

https://tudtad.blog.hu/api/trackback/id/tr221696422

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Napelemes hangosbibliát Haitinak! 2010.01.27. 11:22:39

Valóban ez a helyes módja a segélyezésnek egy hatalmas természeti katasztrófa áldozatai szempontjából? Ediacara írása, engedelmével itt is leközölve:   Egy amerikai cég ( http://www.faithcomesbyhearing.com/ ) hangosbibliák gyártásával és forga...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Horizont 2010.01.25. 17:59:17

Érdekes amiket írtál, vagyis döbbenetes. Én meg ráadásul elsőre (szégyenszemre) összetévesztettem Haiti-t, Tahiti-vel. Rájöttem hamar. Megnéztem a műholdas felvételen és olyan érdekes, hogy a fővárosban a parkokban egy nagy csomó sátor van, szerintem ott laknak. A műhold nem élő, és a földrengés előtt készült. Igen, nagyon jó lenne ha oda is érne a segítség, csak már nem tudunk bízni ebben sem, mert annyi csalás történik.
Döbbenetes azt is nézni, hogy ölik egymást az emberek egy falat kenyérért, egy korty vízért. Látomásomban előre vetíti, hogy majd így lesz az egész földön ha majd nem lesz enni és innivaló. Ja és szerintem fel sem tudjuk fogni, hogy mennyi embert jelent 110 ezer halott!! Úgy próbálom hasonlítani, hogy Gyöngyös 32 ezer lakos, mennyi ember ez is és ennek a négyszeresét jelenti. Borzasztó ez az egész. Mákszemnyi az ember a természet erejével szemben.

Évikati 2010.01.25. 19:55:50

Eddig is tudtuk, hogy az ilyen és ehhez hasonló nemzetközi segélyeknél mindig "lenyúlják" a kezelési költségeket. Magyarul : ellopják. Teljesen mindegy, hogy kiknek és milyen célból gyűjtik össze, már az elindításnál elkezdődik a dézsmálás. Én egy régebbi, Romániával kapcsolatos eset kapcsán tudtam meg, hogy már a határnál sarcoltak. Több helyen "hivatalosan" átvizsgálták a küldeményt és amire a célhoz ért, már a felére csappant az autónyi ajándék.
Hazai, személyes tapasztalatom. A rendszerváltás körül beléptem a z akkor alakult Gyermekvédő Ligába, melynek célja az adakozás és segítségnyújtás a hátrányos helyzetű gyerekeknek. Minden hónapban jött a csekk és fizettem. Híres (ma is közszereplő) emberek vonultak fel a nemes cél mellett, nem is gyanakodtam. Egy év múlva megkaptam a költségvetési elszámolást.
1. adminisztrátor éves bére.: X Ft.
2. tanulmányút Hollandiába, Svédországba a Liga elnökének és 2 tagjának X Ft.
3. gyermekélelmezési támogatás X Ft
3. éves postaköltség és egyéb X FT.
Ekkor léptem ki, majd rövidesen megszűnt ez a nemes kezdeményezés.

Sátán meg a Jocó 2010.01.26. 10:32:01

Ékes cáfolat a fajok egyenértékűségére: Haiti

Mi történik egy virágzó földművelő gazdasággal, ha néger forradalmárok lemészárolják vagy elüldözik a fehér földbirtokosokat, elpusztítják az ültetvényeket és az állatállományt, ily módon téve nemzeti örökséggé a hanyatlást, a pusztítást, az öldöklést és a káoszt? Nincs erre jobb prototípus, mint a karib-tengeri egykori francia gyarmat, Santo Domingo, amelyet manapság inkább a zombik országaként, Haiti név alatt ismernek, a történelemben ugyanis kevés gazdasági-politikai szerveződés élt át ilyen drámai felemelkedést és hanyatlást.

Hispaniola szigetét, amelynek nyugati részét ma Haiti foglalja el, Kolumbusz fedezte fel 1492-ben. Miután a spanyolok kiirtották az indián őslakókat, afrikai rabszolgákat hoztak az ültetvényeken való munkára. 1697-ben Spanyolország átengedte Franciaországnak ezt az alig dunántúlnyi területet, és néhány évtized múlva Haiti már elhomályosította jólétben a többi karib-tengeri francia gyarmatot, és a világ vezető cukortermelőjeként jelentős haszonhoz juttatta az anyaországot. Földjei termékenyek, ültetvényei jól szervezettek voltak.

Gazdag István

1789-ben Haiti volt a legfejlettebb francia külbirtok, „a Karib-tenger ékköve, a világ leggazdagabb gyarmata” (Bernard Diederich), amelynek a prosperitását mi sem jellemzi jobban, mint hogy külkereskedelmi forgalma meghaladta az Egyesült Államokét, ahol ugyanebben az évben kezdte meg első elnöki mandátumát George Washington. Nyugati végén volt Cap Francais (ma Cap Haitien), ez a 25.000 lakosú város, csinos középületekkel és kőszínházakkal, amely méltán viselte az „Antillák Párizsa” nevet. 1789-ben a gyarmaton már csaknem száz éve folyt a földművelés. „Az északi gazdag alluviális síkság … mintegy ezer ültetvényes házzal büszkélkedett, monumentális oszlopfős kapuzatok mögött. Éjszaka csillogott a kifinomult bálok és a kivilágított lovas kocsik vidám fényétől, a tűzhelyek és a megszakítás nélkül dolgozó cukorfinomító berendezések pislákolásától”, írta egy Rodman nevű amerikai utazó. Mindez azonban rövidesen megváltozik.

1789-ben a francia forradalom megdöntötte a királyságot és proklamálta a „szabadság, egyenlőség, testvériség” doktrínáját. Már csak idő kérdése volt a franciaországi események által feltüzelt rabszolgák lázadása. A tombolás előestéjén 40.000 fehér élt Santo Domingón, 30.000 felszabadított néger és mulatt, valamint félmillió rabszolga. 1791. május 15-én a párizsi forradalmi nemzetgyűlés megszavazta a fehérek és a két szabad szülőtől származó mulatt férfiak teljes egyenjogúságát, és bár az intézkedés alig 400 embert érintett, mégis ez váltotta ki a néger rabszolgák őrjöngését, amely egészen addig tartott, amíg a ki nem irtották vagy el nem üldözték a fehéreket és a mulattokat mind egy szálig.

1791 augusztusára a sziget a portyázó néger rabszolgabandák szabad vadászterületévé vált, amelyek pusztítva, rabolva, gyújtogatva garázdálkodtak mindenfelé, miközben Párizsban a Forradalmi Nemzetgyűlés nyíltan a pártjukra állt. A helyi fehérek rájöttek, hogy a teljes kiirtás vár rájuk, ha a négereknek sikerül átvenniük az irányítást. A telepesek az anyaországtól való elszakadást tervezték. Minden kereskedelem megszűnt. A fehérek elkezdtek fegyverkezni a néger forradalom ellen, amely elpusztítással fenyegette őket. Ekkor Párizsból parancsok jöttek, hogy a néger rabszolgák fojtsák el a fehérek ellenállását. Ez már sok volt a fehérek többségének, akik elhagyták otthonaikat, gyakran csak a ruháikat tudván magukkal vinni. Ők voltak a szerencsésebbek. Rövidesen nagy tüzeket láthattak vidéken. A négerek felgyújtották a cukornádmezőket és lemészárolták az összes fehéret és mulattot, akik nem tudtak időben elmenekülni. A sziget belsejébe küldött felderítők közül csak kevesen tértek vissza és vérfagyasztó történetekről számoltak be. A férfiakat fejszével azonnal feldarabolták, a nőket azonban csoportosan megerőszakolták a rabszolgák, mielőtt halálra kínozták volna őket és gyermekeiket. Egyes esetekben a nőket a férjeik apáik vagy fivéreik holttestén erőszakolták meg.

1794. február 3-án a francia forradalmi kormány hivatalosan eltörli a rabszolgaságot és kijelenti, hogy az összes haiti néger Franciaország szabad állampolgára. Az 1789-es forradalom tehát egyszerre adta vissza a rabszolgák szabadságát és pusztította el máig tartó hatállyal az ország rentábilis mezőgazdasági alapjait. 1803-ra az egykor leggazdagabb francia gyarmat felperzselt földdé változott. E történelmi esemény hatásai egészen máig tartanak. Haiti az utóbbi két évszázadban semmi egyebet nem termelt, csak borzalmat, szegénységet, betegséget, sporadikus vérengzéseket és brutális diktatúrákat. Jelenlegi nevét 1804. január 1-én vette fel, az egykori rabszolga, Jean-Jacques Dessalines rendeletére, akinek az első tette az volt, hogy Napóleon mintájára császárrá koronáztatta magát, majd rögtön elrendelte a fehér lakosság teljes kiirtását. 1805. április 25-én közzétett proklamációjában hivatalosan néger állammá nyilvánította Haitit és örökre száműzte partjairól a fehéreket. A következő évre az összes fehéret kiirtották, és a vérrel borított sziget visszatért az őskorba.

Jean-Pierre Boyer (1820-1843) elnöksége alatt Haiti visszavonhatatlanul az analfabéta kisparasztok országává vált. 1843 és 1915 között 22 elnököt fogyasztott el. Technikailag mindig volt kormánya, gyakorlatilag viszont sohasem kormányozták. Ma az országban nem létezik rentábilis kereskedelmi vállalkozás. Haiti egy nyomorúságosan szegény nemzet, egy egész országnyi szegénynegyed. Az erdőket kiirtották, csupán az ország területének alig 2 százalékán léteznek még. A lakosság milliói a lecsupaszított völgyek esőtől erodált földjein termesztett növények termesztéséből vegetálnak, a tehetősebbek disznókat nevelnek parányi földjeiken. Városai lepusztult és koszos odúk. Noha névlegesen katolikus, az afrikai múlt örökségeként elterjedt a vudu kultusza. A születési ráta rendkívül magas. Egy nem régi közvélemény-kutatás szerint gyakorlatilag a teljes lakosság kivándorolna az Egyesült Államokba, ugyanakkor a szigetre irányuló turizmust nagymértékben gátolja Haiti reputációja mint az AIDS egyik legfőbb rezervoárja.

A Föld első független néger állama több mint két évszázad óta szabadon sáfárkodhatott a saját sorsával. Az eredmény magáért beszél...

Módosítás dátuma: 2010. január 24. vasárnap, 11:05

hopp-hopp 2010.01.26. 15:49:12

csodálatos lehetőség az újra kezdésre!

HAITI GAME OVER - 2010

Szakaly Gyorgy · http://szakalygy.uw.hu/index.html 2010.02.01. 18:21:20

Haiti története olyan, mintha egy magyarországi sci-fi lenne, abból az időkből, amikor már a cigányok lesznek többségben.
A különbség annyi, hogy nem mi cipeltük ide őket, hanem maguktól jöttek...