Spekulatív vagy termelő kapitalizmus kell?

A spekuláció szavunk a politikai csatározások közepette ugyanolyan negatív értelmet kapott, mint a reform, vagy a svéd nyugdíjmodell. Vagy mint a bioétkezés divatba kerülésével az E-számok az élelmiszerekben. Az új kormány épp ezért nem is reformnak, hanem forradalomnak nevezi az adórendszer megváltoztatását. A spekulációra viszont Orbán Viktor is gyorsan rámondta, hogy az egy ördögtől való dolog, épp ezért ő egy munkán alapuló spekulációtól mentes termelő gazdaságot szeretne látni 

Nézzük, hogy (leegyszerűsítve) mit is jelent pontosan a spekuláció a pénzügyi-tőzsdei világban. Valóban félnünk kell-e tőle? A spekulációnak két fajtája van: árfolyam esésre és árfolyam emelkedésre való spekulálás. Tudatlan politikusok leginkább az árfolyam esésre történő spekulációt szokták szidni. 

Tegyük fel, hogy egy gazda a piacon már márciusban eladja a júliusban learatandó búzáját a márciusi árfolyamon, ami legyen mondjuk tonnánként 30ezer forint. Miért teszi ezt? Mert úgy gondolja, hogy rendkívül jó termés lesz az idén, azaz ha júliusig várna, akkor a nagy kínálat miatt csak jóval olcsóbban tudna megszabadulni tőle. A gazda megkapja a pénzét, és már nincs más dolga, mint júliusban learatni a búzát, és leszállítani a márciusi vevőjének. A júliusi aratás valóban jól sikerül mindenkinek, a búza ára a bőséges kínálat miatt leesik 20ezer forintra tonnánként. Ez azt jelenti, hogy a mi gazdánk jól tette, hogy márciusban az árak esésére spekulált, hiszen az árak valóban leestek. Ebben az ügyletben nincs is semmi kivetnivaló, hiszen miért ne köthetne a gazda eladási szerződést búzájára márciusban? Ez az ügylet azonban valójában egy áresésre történő spekuláció. Mégsem kritizálja senki, nem nevezi spekulánsnak senki, hiszen a gazda búzatermeléssel foglalkozik. 

Most nézzük azt az esetet, amikor a budapesti bróker kezd spekulálni a búza esésére. Ugyanazt csinálja mint az előbbi gazda, márciusban búzát ad el 30ezer forintért tonnánként júlusi szállítással, arra spekulálva, hogy addig áresés lesz. A különbség a bróker és a gazda között annyi, hogy a brókernek nincs búzamezője, amit learathatna. Ezért júliusban az alacsonyabb áron megveszi a piacon a búzát 20 ezerért tonnánként és azt szállítja le vevőjének. 30 ezerért eladott márciusban, 20 ezerért vásárolt és leszállított júliusban. A 10ezer forint különbözet pedig a bróker haszna az ügyleten anélkül, hogy bármi köze lenne a búzatermeléshez. Na ezt hívják politikusaink bűnös spekulációnak! A brókert pedig gazdákon élősködő piócának, gátlástalan haszonlesőnek, az árakat lenyomónak, és így a gazdákat megnyomorítónak és sorolhatnánk még a jelzőket. 

A valóságban azonban nem a gazda 10 ezer forintját szerezte meg a bróker, hanem ügyes eladásával a vevőtől csikart ki magasabb árat az általa szállítandó búzáért. A jó termés miatt az árak mindenképpen leestek volna 20 ezer forintra. Amit a márciusi eladó (akár a gazda, akár a bróker) kihasznált, az az, hogy márciusban még bizonytalanok voltak a terméskilátások, nem lehetett tudni, hogy júliusban jó termés lesz és 20 ezret ér majd egy tonna búza, vagy rossz termés lesz, és 40 ezret ér majd. Az a vevő, aki márciusban megvette a búzat 30 ezerért, valamiért arra számított, hogy júliusban ennél drágább lesz. A vevő tehát ebben az esetben rosszul járt, hiszen júliusban olcsóbban vásárolhatott volna. 

Történhetett volna azonban fordítva is. Ha tényleg rossz lett volna a termés, és 40 ezerre ugrott volna júliusra az ár, akkor a márciusban 30 ezerért eladó gazda vagy bróker rajtavesztett volna, hiszen kaphatott volna többet is. Így viszont a gazda kénytelen leszállítani búzáját a piaci árnál olcsóbban, a bróker pedig 40 ezerért vásárol búzát, hogy leszállítsa vevőjének, akinek már márciusban eladott 30 ezerért. 

Ezt hívjuk egy jövőben bekövetkező esemény bizonytalanságának, kockázatának. A márciusi eladással nyerni is lehet, de veszíteni is. A júliusi árakat azonban spekulációval nem lehet befolyásolni, hiszen akkorra megvannak a pontos termésadatok, amelyek az árat meghatározzák. A korábbi áringadozások pedig annak köszönhetők, hogy ki mit gondolt a júliusi termés mennyiségéről. 

Ugyanígy működik ez a forint piacán is. A napokban például Kósa Lajos és Szíjjártó Péter államcsődös nyilatkozata után sokan úgy gondolták, hogy az esetleges államcsőd miatt esni fog a forint árfolyama, ezért eladásokba kezdtek, így el is kezdett esni az árfolyam. Varga Mihály és Orbán Viktor beszéde (ekkor már ismert volt a tényfeltáró bizottság jelentése, amely szerint nem olyan rossz a helyzet) azonban némileg megnyugtatta a piacokat, így a gyenge árfolyamon sokan úgy látták, hogy megéri forintba fektetni, mert nem lesz államcsőd, vissza fog erősödni az árfolyam. Vételeik hatására ez be is következett. Tehát Kósa Lajos védelmében: Tényleg nem a rossz hírt hozót kell akasztani, amennyiben elfogadjuk, hogy az akkori legjobb tudása szerint tényleg az volt a helyzet. A tények meg úgyis helyreteszik a dolgokat. 

Ha még ezt idáig meg is értik a politikusaink, még mindig előjönnek azzal, hogy mit keres a bróker vagy spekuláns a búza, vagy a forint, vagy bármi más piacán? Minek kelti ott a zavart, mikor semmi köze nincs hozzá? 

Nos fentiek tükrében a spekuláns nem más mint egy kereskedő, közbülső szereplő, vagy közvetítő, aki megkönnyíti a valódi vevők és eladók találkozását, likviditást biztosítanak. Ha a spekulánsokat kitiltanánk a piacról, akkor könnyen előfordulhat, hogy a gazda nem tudja eladni búzáját márciusban, mert nem talál vevőt rá, hiszen a vevők egy jó részét (a spekulánsokat) kizártuk a piacról. Minél több a vevő, annál könnyebb valamit eladni, és minél kevesebb, annál nehezebb. Ha a gazda nagyon el akarja adni búzáját, akkor előfordulhat, hogy el kell kezdenie akciózni, és árengedményt adni, hogy valaki megvegye tőle. Tehát a spekulánsok kizárásával jobban nem, csak rosszabbul járhat. 

A spekuláns olyan közvetítőnek tekinthető, mint egy szupermarket: A valódi eladóktól (termelők), vagy egy másik közvetítőtől (például nagykereskedőtől) megveszi, a valódi vásárlóknak (fogyasztók), vagy egy másik közvetítőnek (pl. nonstop kisbolt) pedig eladja termékeit. 

Szóval mi a probléma a spekulánsokkal? Nevezzük őket mostantól közvetítőknek és minden rendben! A spekulatív és a termelő kapitalizmus nem egymás helyettesítőse, hanem egymás kiegészítője.