Szerző:
Droli
- 2010.08.13. 06:20
Vége a nagy gazdasági világválságnak? - teszik fel a kérdést az emberek a hírek láttán. Lássuk például Magyarországot: a vártnál gyorsabban nő az ipari termelés, a GDP idén már növekedni fog, a cégek is egyre inkább fellélegeznek, és a befektetők is visszatértek a tőzsdére - ezt gyakorlatilag elmondhatjuk világszinten is. Egyvalami azonban mégsem akar javulásnak indulni: a foglalkoztatás. Még mindig rengeteg munkanélküli van, és számuk egyenlőre növekszik a fenti tények ellenére is, és a vállalatoknak eszük ágában sincs visszavenni az elbocsátott létszámot. Vajon a kisember számára mikor lesz vége a válságnak?
A fenti folyamatot remekül szemlélteti a munkahelyem példája is. Egy kiskereskedelmi cégnél dolgozom, amelynek van több áruháza és van egy nagy központi raktára, amelyből ellátják áruval az áruházakat. 2007-ben, amikor még minden rendben volt, heti kb. 100 “ketrecet” szállítottak ki (fémketrecben szállítják az árut, raklap helyett), 6 szállítási nap alatt, tehát egy szállítási napra jutott kb. 16-17 ketrec. Aztán beütött a válság, csökkentek az eladások, így kevesebb áru kellett, heti kb. 70 ketrec, ezért a vállalat vezetősége úgy döntött, hogy lecsökkenti a szállítási napok számát négyre, így egy szállítási napra kb. 17-18 ketrec jutott. Persze ennek hatására (hat helyett csak négy napot kellett dolgozni az áruval) el lehetett bocsátani egy rakat embert a központi raktárból, sofőröket, targoncásokat, stb., meg az áruházakban is le lehetett építeni. Igen ám, csak most már (végre) ismét élénkül a forgalom, és annyira megnövekedtek az eladások, hogy megint heti 100 ketrecet kapunk - na találjátok ki, milyen elosztásban? Természetesen heti 4 napban, napi 25 ketreccel, és a lecsökkentett létszámmal! A tulajdonosnak esze ágában sincs új embereket felvenni, hiszen a meglévő emberállomány - ha nagyon nehezen is -, de még el tudja végezni a munkát. Az eredmény: a vállalat csökkentett költséggel is növelni tudja a forgalmat, a tuladjonosnak nő a nyeresége, a meglévő dolgozók meg fogják be a szájukat, így is vannak elegen az utcán, akik szívesen elvégeznék a munkát. És a legszebb az, hogy a tulajdonos teljesen reálisan látja a helyzetet!
A válság időszaka egyfajta felmentést adott a cégeknek. A bevételi oldal visszaesése mellett kénytelenek voltak költséget csökkenteni, és mivel ez szinte mindegyik cégnél így volt, és minden piaci-állami szereplő tisztában volt a nehézségekkel, ezért senki nem gördített akadályt az elbocsátások, tömeges leépítések elé. Az emberek elfogadták, hogy enélkül nem élné túl a vállalat, és nem mindegy, hogy most bocsátják el a létszám 20%-át, vagy fél év múlva a 100%-ot. Azonban ez az év már lassú bizakodásra ad okot, viszont a foglalkoztatási adatok ezt nem tükrözik vissza: a cégek most megvalósítják a “nagy álmot” - a kisebb költséggel nagyobb termelést, egyszóval a nagyobb hatékonyságot. Az eladósodott állam meg azt csinál a sok munkanélkülivel, amit akar.
Kérdés persze, hogy meddig tart ez a folyamat, és mikor jön el az a pont, ahol a cégek kénytelenek lesznek új munkaerőt felvenni, mert a meglévőt már nem lehet tovább terhelni, plusz az elvárt növekedés tartásához bizony a létszámot is fejleszteni kell. Fél év, egy év, több év, vagy akár már holnap? A dolog másik oldala, hogy ahhoz, hogy a terméket megvegyék, felvevőpiac is kell, azaz emberek, akik a bérükből megveszik. Amíg a cégek nem ismerik fel azt a tényt, hogy állami transzferekből maximum vegetálni lehet, nem fogyasztani, addig ez a gazdasági növekedés egyik kerékkötője lesz; ez most független attól, hogy lesz-e a válságnak egy második felvonása, vagy sem, és már túl vagyunk-e a nehezén.
Még egy érdekességet szeretnék megjegyezni: sokan azt hitték, hogy a válsággal az eddigi gazdasági rendszer eltűnik, azaz csökken a pénzügyi világ szerepe, és a spekuláció helyett a termelés, a termelő szektorok kerülnek előtérbe. Eddig ez nem történt meg, a piaci szereplők továbbra is ugyanúgy viselkednek, mint azelőtt. Egyelőre továbbra is jobban meg lehet élni abból, ha az ember a forintra spekulál (“fogad”), mint mondjuk kukoricatermesztésből. Kérdés, meddig...