Szerző:
bogancs
- 2010.05.25. 06:51
Az áradások elvonultával lassan aktuálissá válik, hogy kinek fizet a biztosító az árvizek okozta károkért, és kinek nem? Mi van a biztosítási szerződés apróbetűs részében? Van akinek van biztosítása és mégsem kap majd pénzt, és van akinek nincs biztosítása és mégis kap pénzt. Hogy is van ez?
Nézzük, hogyan működik egy biztosítótársaság? A biztosítottak díjfizetéseiből származik a biztosító bevétele. Ebből a bevételből fizeti ki a károsult biztosítottaknak a keletkezett károk összegét. Ezt hívjuk kárkifizetésnek, mint a biztosító legfőbb költségét. Az érdekesség ott van, hogy az elmúlt öt év adatainak elemzése alapján a biztosítási díjbevételek körülbelül kétszeresen haladják meg a kárkifizetéseket. (Forrás: Magyar Biztosítók Évkönyve 2005, 2006, 2007, 2008, 2009) Tehát a biztosítótársaság ügyfelei összességében kétszer annyit fizetnek a biztosítónak, mint amennyi káruk keletkezik. Mi a sorsa a befizetett biztosítási díjak másik felének? Elmegy az alkalmazottak és vezetők fizetésére, jutalmakra, irodabérletre, céges autókra, reklámokra, ügynököknek fizetett jutalékokra, informatikai kiadásokra és persze mindezek mellett marad egy szép kis összeg, ami a biztosítótársaság nyeresége. Ez így elvileg rendben is van, hiszen mindenki a nyereségre hajt.
A gond ott van, hogy a biztosító nem a valós kockázatok árát kéri el ügyfeleitől biztosítási díj gyanánt, hanem az emberek szorongásait és biztonság iránti igényét, lovagolja meg. A fizetett díjaknak ennek megfelelően a legtöbb esetben köze nincs a valóságos kockázatokhoz. A biztosítók annyit kérnek a biztosításért, amennyit az emberek hajlandók megfizetni érte. Feltéve persze, hogy ez több mint amennyi a valós kockázat. Ezért a biztosítási piacot nyugodtan nevezhetjük szorongásiparnak, vagy nagyon enyhe túlzással szerencsejátéknak. (A Szerencsejáték Zrt. nyereményhányada, vagyis a kifizetett nyeremények aránya a díjbevételeikhez képest, 35-40% körül mozog.)
Kik a rendszer nyertesei? Azok akik kevesebb biztosítási díjat fizetnek be, mint amennyit kárkifizetésként megkapnak. Ők vannak kevesebben. És kik a vesztesek? Azok, akik csak fizetik-fizetik a díjakat, de kárkifizetésben nem, vagy a befizetéseiknél kisebb összegben részesülnek. Ők vannak döntő többségben, ők azok, akik jobban jártak volna, ha nem kötnek biztosítást. Persze csak pénzügyi szempontból, hiszen ezek az ügyfelek is mondhatják, hogy nekik a biztonságérzet megérte a kiadást, és jó is, hogy nem volt rá szükség. Ezzel ellentétben a pénzügyileg nyertesek sokszor nem érzik nyertesnek magukat, hiszen végtére is kár érte őket, amit megtérített ugyan a biztosító, a kárügyintézés és helyreállítás azonban sok vesződséggel jár. És persze van egy szereplő, aki minden esetben nyertes: maga a biztosító. Szóval eléggé faramuci helyzet.
Az alábbi ábra mutatja, hogy az egyes biztosítás kategóriáknál átlagosan hány forintot kapnak vissza kárkifizetésként a biztosítottak a befizetett díjaikból. (A későbbiekben külön posztokat szánok majd az egyes biztosítástípusok ismertetésének, és próbálom összeszedni, hogy kinek mit érdemes megkötnie.)
A számok önmagukért beszélnek, nyugodtan mondhatjuk, hogy a szorongásipar jól működik, egyes esetekben dübörög. A legmagasabb kárhányaddal (kárkifizetések és díjbevételek arányával) a kötelező biztosítás rendelkezik. Ez nem is csoda, hiszen az elmúlt években itt bontakozott ki a legélesebb piaci verseny a biztosítók között. Az árakkal egyre lejjebb mentek, csakhogy minél több ügyfelet sikerüljön megszerezni. A biztosítók nyeresége itt a legkisebb, de azért látszik, hogy még ebben az esetben sem kell őket sajnálni. Nem véletlenül akarta (sikerrel!!!) megszüntetni a biztosítási lobbi az év végi kötelező biztosítási kampányt, vagyis hogy minden autós novemberben mondhatja fel kötelezőjét, és december végéig kell újat kötnie a biztosítók frissen kihirdetett ajánlatai alapján. Idén már nem novemberben lesz a biztosítóváltás, hanem kinek-kinek a szerződéskötése évfordulóján (értsd: az egyéves hűségidő letelte után). Ez pedig óhatatlanul azt jelenti, hogy a novemberi kampány elmarad, hiszen mindenki máskor válthat biztosítót. A kampány elmaradása a médiafigyelem elmaradását fogja okozni, vagyis a verseny csökken és így az árak valamint a biztosítók nyeresége növekszik.
A legalacsonyabb kárhányaddal a viszonylag alacsony díjú, kis bekövetkezési valószínűséggel rendelkező, ámde baj esetén nagy összegű kárral járó biztosítástípusok rendelkeznek. Ilyen tipikusan a baleset-, utas-, vagy vagyon- (pl. lakás) biztosítás. A biztosító a nagy számok törvénye segítségével pontosan látja a kárbekövetkezés valószínűségét. Az ügyfelek viszont hajlandóak a valós kockázatuknál jóval magasabb biztosítási díjat is kifizetni, ugyanis tartanak a kis esélyű de nagy potenciális kárral rendelkező káreseményektől. Ezek a biztosítástípusok a biztosítók legnyereségesebb termékei. Persze a biztosítottak itt is mondhatják, hogy nekik a biztonság megéri a kifizetett díjat, hiszen egy esetleges káresemény nagyságrendekkel nagyobb kárt okoz. Csakhogy pontosan ezt használják ki a biztosítók, amikor a valós kockázatnál akár ötször nagyobb díjat kérnek. Bizonyos biztosítás típusoknál már jobban megéri lottózni, hiszen a Szerencsejáték Zrt nyereményhányada magasabb, mint egyes biztosítások kárhányada.
Néhány saját példa:
1. Külföldi hosszú hétvégés ausztriai utazásomra több ezer forintos utasbiztosítást kötök. Miért is? Ha lebetegszem vagy baleset ér odakinn, akkor sokba kerülhet az orvosi ellátás. Ha ellopják a poggyászomat, a biztosító fizesse ki a káromat. Megéri ez? A legritkább esetben fordulnak elő a fenti esetek. Ha mégis, hát kifizetem. Soha nem kötök utasbiztosítást. Eddig kb. 40 ezer forintot nyertem azzal, hogy nem volt biztosításom.
2. Félek, hogy ellopják az autómat, ezért Casco-t kötök. Kiszámoltam, ha 40 évig van autóm, és 40 évig fizetem a Casco-t, akkor összességében legalább három autó árát fizetem ki a biztosítónak. Soha nem kötök Cascot! 7 év alatt már megspóroltam egy használt Suzuki árát.
3. Lakáshitelem van, ezért muszáj volt kötnöm lakásbiztosítást a hitelfolyósító bank által kijelölt biztosítónál (NINCS VERSENY!!). Mire lejár a hitelem, a házam értékének negyedét fizetem ki a biztosítónak. Szóval ha nem lenne lakáshitelem, soha nem kötnék lakásbiztosítást.
Visszakanyarodva az árvízkárokhoz: Árvízveszélyes területeken baromi magas a biztosítások díja, így sokan nem is kötik meg, mert nincs rá pénzük. Árvíz esetén viszont nagyon sok a károsult, ezért többször előfordult már, hogy azoknak, akiknek nem volt biztosításuk, az állambácsi segített. Extrémebb eset, hogy valakinek van biztosítása árvíz ellen, de speciel az ő házát nem öntötte el a víz, hanem villám-, vagy szélkár érte a viharban. Ezért neki a biztosító nem fizet, hiába mondja, hogy ő már 40 éve ugyanannál a biztosítónál van…
Hogy mi a tanulság? Biztosítást csak akkor, ha nagyon muszáj!
