Szeptember végén-kicsit másképp

Lendvai Ildikó levele Bajnai Gordonnak

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

Még szökken a foglár a zárka előtt

De látod amottan a téli világot?

Már hó takará el a Kókát, Petőt.

Míg ifjú szívemben az őszödi nyár

GDP, hiány, IMF hitelek

De lásd, a libák is gágognak ám,

S két gárdista már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...

Ülj csak, Gordonom, ülj, ne a börtönben; ide

Ki most Gyurcsányt alapítványba tevéd be

Holnap nem tolod-e a nép fölibe?

Oh mondd: ha jövőre vesztünk, vejeimre

Rátestálsz-e pár dollárköteget?

S rábírhat-e majdan egy ifju levente

Hogy letagadod egyszer az én nevemet?

Ha elhagyod egyszer a Szocialista Pártot,

Fejfámra az Internacionálé szövegét akaszd

Én feljövök érte a síri világból

Az éj közepén és eléneklem azt

Elsiratni véle könnyűimet érted

Ki könnyeden elfeledéd hívedet

S utasítom az Apehot, ki téged

Még akkor is, ott is, örökké levesz!