Szerző:
Droli
- 2009.06.20. 15:21
A négyes metró kapcsán jutott eszembe, mi lett volna, ha Gyurcsányéknak kellett volna megalkotnia a Windowst... hallgassátok meg erről a mesémet.
A magyar szilíciumvölgyben Gyurcsány és Bajnai már régóta dolgozott Bill Gates rég elfeledett tervén, a Windowson. Mint az előzményekből tudjuk, Bill Gates ötlete az volt, hogy a régi DOS-os rendszert felváltsa egy olyan felhasználóbarát rendszer, mely alapja lehet a teljes PC kultúrának. Azonban mielőtt a tervét befejezhette volna, egyik volt kollégája, Peter Cherry nekitámadt; kijelentette, hogy azt a pénzt, amit erre szándékozik fordítani, inkább lélegeztetőgépre kellene költeni, valamint vissza kellene adni Mr Nyugdíjasnak azt a 19.000 Ft-ját, melyből kifizethetné a fejlesztőműhely megnövekedett gázszámláját. Így esett hát, hogy Bill barátunk elmenekült az USA-ba, ahol létrehozott valami kétes operációs rendszert, mely semmit sem ért; bezzeg a mi Ferencünk és Gordonunk 7 év alatt kifejlesztette a tökéletes operációs rendszert, a magyar Windowst. A próbaüzem során azonban több hiba is felmerült.
- Te, Feri, a Word nem hajlandó addig elindulni, míg meg nem kapja a Explorertől azt a húsz dokumentumot!
- Igen, ezt már én is észrevettem. Ezt a részét nagyon elkúrtuk! Ekkora böszmeséget még nem csináltunk!
- És miért van az, hogy az Excel nem hajlandó meghitelezni az operációs rendszernek a működéshez szükséges erőforrásokat?
- Nem tudom, szerintem ott is hiányzik a megfelelő kenőanyag. De már elküldtem oda Keller.exe-t a víruskeresővel, hogy nézzen körül.
Keller.exe azonban hiába csinált mélyreható ellenőrzést, nem talált semmit. Bajnainak volt olyan ötlete is, hogy húzzák fel újra az ország határaira a tűzfalat, valamint hozzanak létre egy titkosszolgálatokért felelős kémprogram-eltávolítót, azonban Gyurcsány ezt leszavazta, olyan indokkal, hogy „Lári-fári, nem kell ettől tartani”! Ráadásul az új médialejátszó, a Bolgár.exe sem működött megfelelően, mert mindig csak ugyanazt játszotta; miközben a Lendvai zenelejátszó is csak az Internacionálét volt hajlandó énekelni.
- Te, Feri, van háromszáz forintom arra, hogy ez nem fog működni akkor sem, ha újraindítjuk! A probléma az indítóban van, a bootban, már az is hibás és fertőzött; írhatsz te ide akármilyen alkalmazást, míg ezt ki nem irtod, nem fog történni semmi!
Gyurcsány azonban még mindig töretlenül optimista volt. Az sem zavarta, hogy az egyik újraindításkor a Horngábor.com elküldte őt melegebb éghajlatra, majd az egész szadesz.exe kilépett az alkalmazásból, igaz, a háttérben még ott voltak, s meglehetősen sok memóriát fogyasztottak.
- Te, Feri, nem kellene a merevlemezt újraformázni?
- Nem, ilyen kockázatot nem vállalunk be, inkább létrehozunk egy új partíciót a C(iprus) meghajtóra, ahová vissza tudunk vonulni, mikor az elsődleges partíció bedöglik. Addig is bezárok pár könyvtárat, hogy legyen némi erőforrásunk. Csak azt tudnám, mit csináljak a sok könyvtárossal.
Közben Gordon visszagondolt azokra az időkre, mikor még a rendszer fejlesztése közben túlcsordult a memória, s a fő rendszerfájlok azzal fenyegetőztek, hogy otthagyják a RAM-ot, s átmennek egy másik partícióra; Gyurcsány válasza az volt, hogy „tessék, el lehet innen menni!” - vajon nem volt-e hiba mindez?
- Ennyi, kész, feladom! - sóhajtott fel Gyurcsány, miközben hátradőlt a bársonyszékében - Gordonom, ezt már neked kell befejezned; hiába írtam hozzá sok kis alkalmazást, mely bársonyosabbá teszi a működést, az alapprobléma megoldásához nincs erőm!
Bajnai zavartan nézett vissza:
- Oké, Feri, de mit csináljak most? Ez a rendszer hamarosan összeomlik, folyamatosan eszi a maradék erőforrásokat is, s akkora káosz lesz itt, hogy szőlőbányász legyen a talpán, aki ebből kihoz valamit!
Gyurcsány csak legyintett:
- Á, ne is törődj vele. Te csak a C(iprus) meghajtót csináld meg, de azt rendesen, a többi már nem a mi dolgunk!