Sajnos a cikkhez nem lehet kommentárt fűzni, ezért ide kommentálok. Azt jól tudjuk, hogy sokan vannak akik nagyon jól élnek itthon. Még több olyan ember akad, aki eléldegél, de nem igazán tud egyről a kettőre jutni. Sajnos azonban egyre többen vannak – az ismerőseim között is – akik szépen lassan kiszorulnak a perifériára. Tudom demagóg duma, pedig nagyon is igaz.

 

Van például egy alföldi ismerősöm, aki szakmája szerint hegesztő, de szinte bármit megjavít, megrenovál. Ügyes, nem iszik, szorgalmas ember. Egyedül neveli két iskoláskorú gyermekét, mert a felesége évekkel ezelőtt meghalt. Sajnos az a lakatosüzem ahol dolgozott, a válság miatt bezárt, így barátunk az utcára került. Jelen pillanatban alkalmi munkákból él. Éppen kerítést csinálnak egy ismerősénél, napi 2.000 forint fizetésért. Persze szigorúan feketén. Napi kétezer forintból neveli a két gyerekét. Elképzelni sem tudom, hogyan lehet ezt megoldani. Ebédidőben már haza sem megy a koma, mert elmondása szerint nincs mit ennie. A gyerekek esznek az iskolában, ő meg koplal. Arra a kérdésre, hogy mi lesz velük, ha ez a munka is megszűnik - és beköszönt a tél - nem tudott mit mondani, de egy könnycsepp megjelent a szemében.

 

Biztosan nem egyedi az eset, de mindenkit vigasztaljon az a tény, hogy jólét tekintetében Magyarország a 27. helyen áll.