Locsolkodjunk!

Hogyan alakulnak a locsolkodási szokások különböző életkorokban? Falubéli megfigyeléseimet és mondákat gyűjtöttem csokorba.

Mikor még kicsi a gyerek, nincsen nagy probléma: papa felrakja a kerékpárra, és elindulnak locsolkodni mindenhová. Nyert ügye van: kisgyerekkel olyan helyekre - ritkábban látott barátokhoz, ismerősökhöz is be lehet jutni, ahová amúgy már nem igazán engednék be az embert; és míg a gyerek elmélyülten majszolja a csokitojást, a legkülönbözőbb helyeken összekenve magát, addig a papa ihat a házipálinkából. És akkor itt szeretném ismertetni az "állandó IQ" elméletemet, ami a következőről szól: míg a gyerek eszi a csokit, addig az IQ-ja egyre nő (a cukor jó hatással van az agyműködésre), és míg az apuka issza a szeszt, az ő IQ-ja egyre csökken. Így tehát az apa által elvesztett IQ mennyiségét "felveszi" a gyerek, ezáltal az apa+gyerek IQ állandó. De mivel a gyerek nem tud végtelen mennyiségű csokoládét megenni (mert megfájdul a hasa), ellenben apuka bármennyi szesz elfogyasztására képes, ezért ez az állandó egy idő után elkezd csökkeni. Míg az érték 100 felett van, nincs baj, de ha ez alá esik, akkor előfordulhat, hogy csak a gyerek jön haza, tökig csokisan, míg az apuka egy árokban pihen, mindezt anyuka legnagyobb örömére.

Később persze a gyerek nő, és már egyedül vagy a haverokkal megy locsolkodni, és előkerül a "locsolópénz esete" is. A locsolkodásért kapott pénz egy igen érdekes dolog: egyrészt a hálapénz, másrészt a korrupciós díj szerepét segíti megértetni a gyerekkel, ezáltal rendkívüli szerepet tölt be a szocializációban. Hálapénz, mert hálából adják, hogy a gyerek meglocsolta a hölgyet, tehát a locsolópénz nem sokban különbözik attól a pénztől, mint amikor az orvos soron kívül fogad valakit. Másrészt meg korrupció, hiszen húsvéton kívül mindenki mélyen elítéli a locsolópénzt, mely "megmérgezi az ünnepet", hogy aztán meg húsvétkor a legkülönfélébb trükkökkel bizalmas, ravasz arccal gyömöszölje a (látszólag) tiltakozó kisfiú zsebébe. Ja, és a gyerek is csak itt tiltakozik, de az iskolában már téma, hogy ki mennyit gyűjtött össze. Tisztára, mint egy párt elnökségi ülése :-)

És a gyerek nő, felserdül, ifjú lesz belőle, és ilyenkor már elfogadja az alkoholt is, gyakorlatilag bármilyen természetes vagy mesterséges formában. Ekkor előfordulhat, hogy jól be is rúg tőle, és ebből rendkívüli bonyodalmak származhatnak, például összekeveri a lányt az anyjával, illetve a benti, házon belüli locsolkodást követ egy házon kívüli öntözés is, lehetőleg a ház falára, hiszen a sok alkohol azért megdolgoztatja a vesét. Az ifjú megjelöli a házat, na, mint a kutyák, de szagolgatni még nem mer, mert ott a lány anyja. Egyszer hallottam egy olyan történetet, ahol a srácok menet közben észrevették, hogy elfogyott a kölni, de nem estek kétségbe, és a magyar emberek összes leleményességét és találékonyságát összedobva (gondoljunk csak nemzetközi sikereket elért nagyjainkra, például Neumann, Teller, Rubik) megoldották a helyzetet: belepisiltek a kölnisüvegbe! Végül is mindkettőnek van köze az alkoholhoz, kétségtelen. Nos, addig ezzel nincs baj, míg alkalmazzák a "görbefos" nevű kártyajáték alapszabályát, azaz "színre színt". De ha ez nem sikerül, és a lány észreveszi, akkor jön a tökre piros. Annál azért meg vannak kellemesebb ünnepi teendők is.

És az ifjúnk felnő, megnősül, megszületik a gyermeke, és most már ő pakolja fel a biciklire, nem, nem azért, mert valamilyen ürüggyel végig kell inni az összes haver alkoholkészletét - nem, ő megy locsolkodni! A gyerek ismét remek indok mindenre! Ahogy az ember elnézi ezen férfiak készülődését, eszébe jut: igen, értük is szenvedett Jézus, igen, volt értelme a kereszthalálnak! És akkor térjünk vissza az "állandó IQ" elméletemhez...

Kellemes locsolkodást kívánok mindenkinek!