Leépít az E.ON, pedig nőtt a nyeresége!

A fenti címmel találtam egy egészen kis hírt az origo.hu oldalán. S mielőtt nekiállnánk anyázni az E.ON nevű multit, tegyük hozzá, hogy más is ezt csinálja.

A gazdasági világválság - mely jóval súlyosabbnak tűnik, mint amit tavaly ősszel az elemzők jósoltak -, újabban ebben éli ki magát. Elbocsátások, munkahely-megszüntetések, gyárbezárások: ezzel az a baj, hogy tovább generálja az amúgy is súlyos helyzetet, mert aki nem kap munkajövedelmet, az kevesebbet vásárol, s ez nem tesz jót az amúgy is fogyasztói társadalmunknak-gazdaságunknak. Sok területen érthető a munkahelymegszűnés: az autóiparban, ahol jelentősen csökkent a kereslet, a beszállítóiknál, mivel az autógyár nem rendel tőlük, vagy például a turizmusban, ahol nem várható akkora forgalom, mint évekkel ezelőtt - ezek mind szörnyű dolgok, az ilyen megszűnések mögött emberek, családok, gyerekek állnak, akiknek rá kell döbbenniük, hogy egyik nap még volt, másik nap már nincs. De a állásvesztettek ezen táborával sajnos nem lehet mit kezdeni: amit ők termeltek, létrehoztak, arra a piac most nem vevő, így érthető az elbocsátásuk.

A problémám azzal van, hogy sok cég a válságra hivatkozva hajt végre leépítéseket, pedig nem kényszerülne rá. Ez az általam "kontrollingszemléletnek" nevezett őrültség miatt van, ami azt feltételezi, hogy a tulajdonosnak minden évben nő a nyeresége, s ha ez nem megy a piac növekedésével, akkor a költségek csökkentésével kell elérni (a kettő amúgy működik párhuzamosan is: a tulaj terjeszkedik, de akkor is költségcsökkentést akar - az eredmény:  napi 8 óra munka: viszlát; egzisztenciális félelem az emberekben, akik például nem mernek gyereket vállani, nehogy elveszítsék az állásukat). A tulajdonos részéről érthető a dolog: ő befektette a pénzét, szeretne minél többet kivenni belőle, a társadalomnak viszont súlyos kárt okoz ezzel: nőnek a jövedelemkülönbségek, pár millió ember nagyon jól él, pár százmillió szimplán jól, a többi meg örül, hogy él. S nem kell ilyen példákért Afrikába-Ázsiába menni, elég körülnézni itthon is: kb. 3 millió ember látástól mikulásig dolgozik, sokszor szabadságok nélkül, a 8 óra munka már csak a Beatrice dalában létezik; s van egy jelentős réteg, aki meg dolgozna, de nem tud, mivel nincs felvétel (most azt a réteget hagyjuk, aki nem is akar dolgozni). 

Pár száz évvel ezelőtt a munkások szétverték a gépeket, mert attól féltek, hogy elvesztik az állásukat. A probléma most is jelen van. A közgazdák azzal nyugtatták az embereket nemrég, hogy semmi baj nem lesz, eddig mindenki munkajövedelemből élt, de mikor majd a gépek dolgoznak helyettünk, akkor majd mindenki tőkejövedelemből fog élni (azaz a gép által megtermelt jövedelemből). Azonban nagyon nem úgy néz ki, hogy ebből lesz is valami. Már a válság előtt is figyelmeztettek néhányan: nem jó az, hogy a háztartásoknak nincs megtakarítása, azaz pusztán munkajövedelemből akarnak élni, abból is úgy-ahogy. Most ez világosan látszik: akik elvesztették munkájukat, nincs tartalékuk, s ez nagyon nagy baj. S akinek még van munkája, sokszor annak sincs. Vagyunk ezzel így pár milliárdnyian.

Összegzés: károsnak tartom, hogy egyes cégek a válságot arra használják fel, hogy ezeket a folyamatokat erősítsék. Az E.ON részvényeseinek szerintem nem oszt nem szoroz annyira az a pár millió euró. Viszont az elbocsátandó dolgozóknak alighanem az életet is jelentheti. (Zárójelben megjegyzem, más lenne a helyzet, ha a tulajdonosi struktúrák nem lennének annyira zártak, s mondjuk az E.ON-nak rengeteg részvényese lenne; a gyakorlat azonban nem ezt mutatja világszinten, ezáltal az a részvényenkénti 1,5 eurós osztalék nem sok ember életében hoz változást.) Ez a kapitalizmus, ez a piacgazdaság, s nem szocializmus van? Így van! Ettől függetlenül súlyos hibák vannak ebben a rendszerben is.