Egy család élete 1990-2009

Egy családról szeretnék mesélni nektek. Apa, anya, és két gyerek (Pistike és Krisztike). Kezdjük 1990-ben: anya elvesztette a munkáját. Innentől kezdve 1994-ig csak apa dolgozott, s nem igazán éltek jól: időnként eladtak a családi ékszerből, hogy élni tudjanak, majd később hiteleket is vettek fel.

1995-re azonban a helyzet tarthatatlanná vált; apa azzal szembesült, hogy ha így folytatják, elárverezik a házat a fejük fölül! Ezért szigorú intézkedéseket vezetett be: eladta a családi autót, s abból visszatörlesztett némi hitelt, ezen kívül felére csökkentette Pistike és Krisztike zsebpénzét (volt is sírás rendesen!), s anyuka sem mehetett fodrászhoz (ez utóbbi rendeletet a családi nagytanács utólag elvetette); valamint szigorúan lecsökkentette a költségeket: éjszaka lekapcsolta a villanyt, sokáig csak paprikáskrumplit ettek kenyérrel, s semmi mást, s a felszabaduló pénzt szintén a hitelek visszafizetésére fordították.

Ahogy javult a család pénzügyi helyzete (anyukának is sikerült egy részmunkaidős állást szereznie), óvatosan lazított ezeken a korlátokon: például változatosabban ettek, Pistike is kapott egy használt bringát, s 2000-re elérték azt, hogy apa mindennemű korlátozást eltörölhetett. 2001-ben volt apának egy javaslata, hogyha vesznek kocsit, akkor jobban fizető állásba is el tudna menni, azonban a család többi része mást akart: ennyi szenvedés után jobban akartak élni! 2002-ben egy nagy hiszti után apuka beadta a derekát: duplájára emelte Pistike és Krisztike zsebpénzét, anyukának adott pénzt arra, hogy egy jobb fodrászhoz menjen, s ő is egyre jobb söröket ivott. Irigyelték is őket a szomszédok!

2002-ben mindenesetre figyelmeztető volt, hogy a család ismét elkezdett jóval többet költeni, mint ami jövedelme volt, azonban ezt még némi folyószámlahitellel át tudták hidalni. Apuka tudta, hogy lassan lépni kellene, s ismét csökkenteni kellene a kiadásokat, azonban ezt nem tette meg, s a családnak sem beszélt erről.

2006-ben azonban kiborult a bili: anyuka beleolvasott apa naplójába, amiből kiderült, hogy hazudott a családnak az anyagi helyzetről. Óriási balhé lett belőle, anya sírt, Kriszti hisztizet, azonban apa tarthatatlannak bizonyult: továbbra is ő fogja kezelni a családi kasszát, s a későbbiekben javaslatot tett arra is, hogy a költségcsökkentés érdekében ezentúl mindenki minden wc használat után 1 Ft-ot fizet apának; ezt azonban a család elutasította.

Közben a helyzet egyre rosszabb lett. A család most már tartósan többet költött, mint amennyit keresett, s egyre több hitelt voltak kénytelenek felvenni. Időközben eladtak már majdnem minden ingóságot, de ezeket általában apa haverjai vették meg, áron alul. Lassan eljutottak arra a szintre, hogy már a kamatokat is nehezen tudták fizetni, de továbbra sem tettek semmit a helyzet normalizálása érdekében.

2008-ban azonban beütött a ménkű: anyát kirúgták másodállásából! A család lehetetlen helyzetbe került, s már majdnem a Providenthez fordultak gyorskölcsönért, de szerencséjükre egy távoli rokon adott sok-sok pénzt hitelbe. Most már mindannyian tudják, mi a baj, érzik a családtagok is, hogy lejjebb kellene adni az életszínvonalukból (ami már így is elég alacsony lett). De még senki nem lép semmit.

Te mit tennék a család helyében?