Utazni nagyszerű dolog, de nem árt, ha óvatosak vagyunk!

Szenvedélyes utazók vagyunk. Városnéző turistaként csodálatos városokat, falvakat cserkésztünk be, közel három évtized alatt. Az idegen kultúrák megismerése, mindig nagy élményt jelent számunkra. Igen, utazni nagyon jó! Az ember tervez, spórol és próbálkozik a lehetőségei szerint olyan utazást megvalósítani, hogy amíg él kincsként őrizze az emlékeit és a fotóit.
Vannak azonban előre nem tervezett - sokszor nagyon is kellemetlen - események, melyeket talán nagyobb odafigyeléssel, óvatossággal kivédhetünk. Még a nagy tapasztalattal rendelkező utazókat is sikerül sokszor lépre csalni, a rafinált csalóknak. Ezek az emberek a világon mindenhol előfordulnak. Utazásaink során velünk is többször előfordult, hogy álságosan próbálkoztak rászedni bennünket. Legtöbbször kivédtük. Elmesélek azonban két esetet, mely velünk történt.

Itália - mióta a térképet ismerem - kedvenc országom! Az európai kultúra egyik fellegvárának tartom, ráadásul az emberek jókedve, barátságos viselkedése mindig magával ragadó volt számomra. Évek alatt körbevonatoztuk Olaszországot északtól délig, Szicíliáig.
Negyedik római utunk során azonban, már kezdtem más dimenzióból nézni a várost. Nem tetszett. Piszkos, lerobban utcák, bevándorló koldusok, tömeg és udvariatlan olaszok. (Szerintem már ők is besokalltak a sok idegentől.)
Egy hét vegyes érzelmekkel teli kikapcsolódás után, hazafelé a pályaudvaron várakoztunk vonatunkra. Téves információ miatt érdeklődtünk egy vasutastól. A kezem a poggyászkocsin  és csak egy pillanat műve volt, amíg a vasutasra néztem. Pár másodperc múlva a kezemhez legközelebbi válltáskának hűlt helye volt. Ez nem lehet igaz! Velünk ez nem történhet meg! Senki nem látott semmit? Sokkolt a felismerés, hogy a tolvaj talán perceken belül kóstolgatja az unokáimnak szánt édességet. Más ugyanis nem volt a táskában, amit a tolvaj nem sejthetett. Laptop táskához hasonló válltáskába, nem nagyon gyömöszöl senki édességet. Irány a pályaudvari őrség. Félúton elénk állt egy fiatal férfi, mellette közvetlen közel egy lerobbant, elhanyagolt ruházatú ember, bilincsben. A fiatal férfi vállán ott lógott a táskánk. Civil nyomozó volt, aki éppen az ilyen eseteket figyeli az állomásokon. Mint kiderült ismerte a tolvajt és a tömegből figyelte minden lépését. Szerencsénkre! Ezt megúsztuk:-)

Másik nagy átverés, mely most  "divat” az olaszoknál: a folyóparton sétáltunk, mikor egy nagyon szuper autó, nagyon szuper sofőrrel eligazítást kért tőlünk. Kedves, megnyerő, udvarias fickó. Természetesen ez is hozzátartozott a nagy átveréshez.  Érdeklődött, honnan jöttünk, majd elmondta, hogy a barátnője magyar. Előadta, hogy Armani a nagy divatdiktátor asszisztense és nekünk féláron kínál terméket, mert nagyon szereti a magyarokat!  Elővett mindenféle prospektust és valami gagyi (kínai) műbőr kabátokat. Kapcsoltunk és nyílsebesen  elköszöntünk tőle, ami kihozta belőle az arroganciát.  Mocskos szavakat kiabált felénk, vissza sem néztünk. Ilyen csalóval még egyszer találkoztunk ottlétünk alatt.
Jön a nyár, sokan tervezgetik a nyaralást, utazást. Legyetek nagyon óvatosak, elővigyázatosak!
A csalók nem ismernek országhatárokat, a naiv turista mindenhol potenciális áldozat!  Nem csak olasz földön!