Amikor először tértem be kb. húsz évvel ezelőtt a közelünkben egy turiba, három, négy nő válogatott szemérmesen. Szép, tiszta, vasalt holmik, és a "hajóban" a kevésbé igényes, akciós rongyok. Kevés volt a vásárló, az üzlet hamarosan bezárt.  Nyílt helyette kettő, majd több és több, igényes, szép üzletek.  Annak ellenére, hogy csak nők voltak a törzsvásárlók, hosszú távon az ügyes kereskedők megtalálták a számításukat.  Nem csak hazánkban, szinte a világon mindenhol divatba jöttek ezek az üzletek. A kitartás, türelmes turkálás szinte mindig meghozza a várt eredményt. Új (bolti árcédulás), márkás holmikat lehet kifogni, melyek nem tömegcikkek.  Azt gondoltam, hogy ez a vásárlási szokás csak és kizárólag a női szórakozás. Szenvedély, pótcselekvés, vagy valami hasonló. Nincs szükség huszadik  pólóra, nadrágra, de turkálunk, mert ennyi pénzért a hülyének is megéri:-)

Pénteki vásárlásomnál útba esett, hát betértem a kedvenc boltomba. Gyöngyös, színes öveket nézegettem (kislány unokám nagyon szereti), mikor egy középkorú férfi odahajolt hozzám és csendesen, (alig hallhatóan) megszólalt:" Ne tessék haragudni, nem látom hátul ezt az inget. Ön szerint nem szűk rám?" Csinos volt és mintha ráöntötték volna. "Nagyon jól áll magának! - mondtam - éppen jó a méret." A férfi szégyellős mosollyal megköszönte és beállt a pénztárhoz. A kosara már tele volt ruhákkal.  Akkor figyeltem fel arra, hogy körülöttem nagyon sok férfi, fiú turkál, válogat. Divatosan öltözött fiatalok, középkorúak, egyedül és párjukkal. Eddig ilyesmit nem tapasztaltam. Megdöbbenve láttam, hogy több férfi volt a turiban, mint nő.

Biztos vagyok benne, hogy ezt nem lehet a gazdasági válsággal magyarázni. Végre ide is betört az egyenjogúság, teret engedve a büszke férfiak turkálós szenvedélyének:-)

Ennek igazán örülök! Legalább annyira, mint amikor az UTE meccsen velem egy sorban, szinte csak nő társaim szurkolnak csapatuknak.