Munkaerőpiac

Érdekes a mai munkaerőpiac. 10 millióból dolgozik 3,7 millió ember. Dolgozik – mert neki még van munkahelye, ami nagy szó. Na, ezt ki is használják a cégek elég rendesen. 8 óra munka? Papíron, édes, papíron! Valóságban dolgozhatsz 10-12 órát, a túlóra persze nincs fizetve, s ha nem tetszik, el lehet menni, majd jön más. Tehát dolgozol 12 órát, fizetnek nyolcat, tulajdonképpen 4 órát dolgoztál ingyen a cégnek. Ingyenmunka – ezt régebben úgy hívták, hogy rabszolgamunka vagy robot. De hát mondhatod, hogy annyira sok a meló. Ja, kérem, de ha sok a meló, nem kellene inkább felvenni még egy embert? Te és a melletted ülő egy nap 24 órát dolgozik – ez pont három ember nyolc órai munkája! Hopp, máris növeltük a létszámot eggyel! Érted, csökkent a munkanélküliség, egy család máris boldogabb! Miért nem csinálják ezt a cégek? Egyrészt mert „költségcsökkentés”, másrészt meg az állam annyi terhet pakol a munkabérre, hogy azt nagyon nehéz kitermelni. Így marad ez az érdekes állapot – 3,7 millió ember nagyon sokat dolgozik – kb. 1 millió meg kint dörömböl a kapun, hogy ő is szeretne dolgozni, de elküldik, hogy nincs munka.

Aha.