Csillog-villog, de mennyit ér?

Egy héttel ezelőtt kaptam az elsőt és megcsodáltam. Forgattam, nézegettem, ámulatban ejtett a szépsége. Csillog-villog mint egy ékszer. Kósa István valóban ékszert tervezett. A Lánchíd emlékeket ébreszt bennem, büszkeséget érzek mindig, ha átsétálok rajta.

Most itt ragyog az érmén, melyet akár naponta simogathatok. Örömömet tetézte, hogy tegnap "nagy" pénzzel fizettem és visszakaptam belőle öt darabot. Büszkén mutogattam a családnak, hiszen a legyártott 71 millió darabból már hat az én tulajdonomban van. Lelkesedésem kissé lankadt, mikor a pénztárcámba gyömöszöltem a kedvenc érméket.

Fiam megjegyezte, hogy talán nem ártana egy nagyobb pénztárcát vennem, ha a pénzt rendeltetésének megfelelően szeretném használni. Papír zacskóban, vagy zsebkendőbe kötve mégsem hordhatom a táskámban. Hiszen már a százasokat is a malacba dobálom, mert nehéz, nagy helyet foglal. Át kell gondolnom a lehetőségeimet. A karácsonykor ajándékban kapott, valódi kecskebőr, "dizájnos" pénztárcámat kell lecserélnem, vagy a malacot, mert ezekkel az érmékkel őt sem tudom sokáig hizlalni.

Ma reggel zseniálisan megoldottam a problémát. Három embernek tettem szebbé a napját a 200 forintos új érmékkel. A piacon a zöldségesem, a hentesem és a virágos néni forgatta, nézegette és megcsodálta. Nagyon örültek. Ők még nem tudják:-)

Évikati