Skip to content


Érdekes történet, de igaz

Szerző: Slanger - 2009.07.08. 14:03

Bookmark and Share

Tegnap összefutottam egy rég nem látott munkatársammal.  Hosszú évekig irodáink közelsége és a munkakapcsolatunk határozta meg a találkozásainkat. Most a piacon, szemtől- szemben, elkerülhetetlen volt a találkozás. Soha nem voltunk baráti viszonyban, a három lépés távolságot mindketten tartottuk. Nem kedveltem és ezt ő érezhette.  Most - évek múltán - is úgy érzem, hogy minden okom meg volt rá. Munkaköri feladataihoz tartozott a hazánkban tanuló külföldi diákok ügyeinek intézése.  Ezek a hallgatók nagyon sok pénzt fizettek (dollárt!) azért, hogy Magyarországon tanulhassanak. Cserében, csupán annyit vártak  tőlünk, hogy a nyelvi nehézségek miatt kicsit nagyobb türelemmel figyeljünk rájuk, segítsünk neki a tanulásban, problémáik megoldásában. Többféle kultúra, sokféle stílus, vallás és bőrszín.  Nekem tetszett a tarkaság, az igyekezet, a kedvesség, melyet naponta tapasztaltam velük szemben. Irén - így hívják az említett munkatársat - nem szerette ezeket a gyerekeket. Napi  találkozásunkkor második mondatával vagy a bőrszínükre tett megjegyzéseket, vagy az öltözködésükre, vallásukra. Mindig talált valami csúnya hasonlatot, hogy a fekete bőrük miatt megcsúfolja őket. Akkor még nem fogalmazódott meg bennem, amit ma már teljesen tisztán látok, Irén rasszista volt. A munkahelye, foglalkozása  pedig ragyogó lehetőség volt számára, hogy kiélje ezen érzéseit és ennek hangot is adjon.


Nem örültem a találkozásnak, de a jó modorom és Irén túláradó öröme arra késztetett, hogy pár percre megálljak és egy  " Hogy vagy? Rég láttalak"-ot megeresszek felé. Kár volt! Ő erre várt. Dőlt belőle a dicsekvés: már nyugdíjas, nincsenek anyagi gondjaik, sokat utaznak, unokája a napokban ment férjhez. A leány unoka férjével egy hét múlva utazik New Yorkba. Az ifjú férj az ENSZ-ben dolgozik, fiatal diplomata. Előkerültek a "Véletlenül van nálam fotók" és nézegetve a családi fotókat, majdnem padlót fogtam!!  Az unoka férje fekete, (nagyon fekete), jó kiállású, széles orrú, vaskos szájú fiú.  Nálunk úgy mondják, hogy néger, Amerikában szépítve úgy, hogy szinesbőrű.  Irén látva meglepődött arckifejezésemet, rögtön mesélni kezdett. Angliában ismerkedtek meg a fiatalok, a leány ösztöndíjasként tanult ott. A fiúnak 3 diplomája van, szép jövő elé néz.  Szülei Londonban élnek, igen jómódúak.  New Yorkban, frekventált helyen, hatalmas, berendezett,  lakás várja őket.  Irén elmondta még azt is, hogy nagyon szereti ezt a fiút, mert  őt "maminak" becézgeti. "Olyan édesen tudja mondani!"  Jövőre - ha a fiatalok már berendezkedtek teljesen - Irén és férje repülnek Amerikába.  Mindig ez volt a vágya, és lám, most teljesül. Elbúcsúztunk és nem tudom megmagyarázni, miért örültem. A Sors, az Élet elrendezte ezt is úgy, ahogy kellett, igazságosan:-)

 
Évikati

Címkék: évikati

A bejegyzés trackback címe:

https://tudtad.blog.hu/api/trackback/id/tr271233632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Évikati 2009.07.08. 14:20:03

Bocs', ...."Irén - így hívják....." kimaradt egy "v" betű:-)

tavirdasz 2009.07.08. 15:05:28

ne haragudj ,de ez egy hulye tőrténet es szerintem te talaltad ki
kulonben szeretem ezt a blogot tobbnyire erdekes is,de ez hulyeseg

Évikati 2009.07.08. 16:26:46

@Morta Dellla: nekem nem kell kitalálni dolgokat, ennyi idősen már tornyosulnak a történetek. Már könyvet is írhatnék, ha lenne rá időm.
Mire alapozod azt a feltevésedet, hogy hazudok? A történet valóban hülye, de manapság naponta látunk és hallunk megváltozott véleményeket, jellemtelenségeket. Irén sem a fekete fiúnak örült, hanem a státuszának, a pénznek.
Egyébként pedig gondolj amit akarsz, a történeten nem változtat semmit:-))

daniferi 2009.07.08. 17:38:10

Igen, épp ezt akartam mondani, hogy van az a pénz, amiért az ember elfelejt gyűlölni. Szerintem az anitszemiták nagy része talán még át is térne a zsidó vallásra, ha találna egy gazdag zsidó párt magának :)

Évikati 2009.07.08. 18:14:39

@daniferi: így igaz, ahogy mondod. Erre mondjuk azt, hogy köpönyegforgatók. Saját érdekeik miatt megváltoztatják nézeteiket, véleményüket, megtagadják addig vallott eszméiket. Elcsodálkozom azokon a politikusokon, akik már több párt tagjaként kitaposták maguknak az utat úgy, hogy most is ott ülnek a képviselők között.
Az emberek gyarlók és ha pénzről van szó, egyesek aljasságokra is képesek.

Horizont 2009.07.08. 22:11:42

Szerintem erre illik a "mi kutyánk kölyke"! Megy a gyűlölködés mindenfelé ha másról van szó. De ha a sajátjáról, már a fekete se olyan fekete. Teljesen hihető a történet (ma milyen bizalmatlanság, hitetlenség van). Irén addig utálta a másságot amíg nem az unokája párjáról lett szó, aki maminak hívja őt:)) Öregszik és változik az ember, van aki szélkakas módjára....

Évikati 2009.07.09. 06:40:26

@Horizont: Pontosan így van, ezért írtam le. Ezt éreztem én is. Azt gondolom, hogy azért kellett elfogadnia ezt a tényt, mert, ha nem így teszi, szembefordul az unokájával is. Szerintem az anyagi motiváció sem volt mellékes. Utazhat Amerikába:-)

Horizont 2009.07.09. 07:05:49

@Évikati: Az a baj, hogy a mai világban különösképpen nem élnek az emberek az elveik mentén, kisebb kilengéseket bekalkulálva sem. Ha nem bírja a "más" embereket őt minősíti, és ha menetközben megvilágosodik, hogy helytelen oké. De itt erről szó sincs, ez az Irén más négereket ugyanúgy utál még most is. De a család és az Amerikába utzás mindent megér. Mindent??

Évikati 2009.07.09. 08:22:43

@Horizont: Ezért nem tudtam őt megkedvelni, amíg egy munkahelyen dolgoztunk.Bár én más területen dolgoztam, de nekem is kapcsolatom volt a hallgatókkal. Én az anyagi vonatkozású, gazdasági teendőket láttam el. Olyan hálásak voltak és udvariasok. Sokszor kaptam virágot. Kivétel persze akadt, de az a magyar fiatalok között is volt. Nem lehetett őket nem szeretni, hiszen ez volt a munkám. Ezt nem is értettem, hogy miért maradt ezen a munkahelyen. Ez olyan, mint mikor a bolti eladó utálja a vásárlót, pedig belőle él.

tavirdasz 2009.07.09. 22:13:46

tehat:a nő szerintem nem változott,ugyan ugy utalja a szineseket mint korábban! az unokavejét is.nem szereti őt,csak eltüri.
az anyagi vonzata csak hab a tortán.gratulálok neki,nagy jellem lehet

Évikati 2009.07.10. 07:32:53

@Morta Dellla: valahogy így lehet, de erről nem beszélt. Rövid találkozásunk alatt csak dicsekedett. Úgy látszott, elfelejtette, hogy régen, hogyan viselkedett és én még emlékszem arra az időszakra. Igen, jellemtelen egy nő.

Szúrófény 2009.07.18. 07:37:15

Valamikori falszomszédom sogórnője, AACHENBE tolmács, szintén néger, félvér, unokával. Aranyos kölyök,de elgondolkodtató. Mint az Párizsban, nem mertek Metrózni, annyi hajléktalan, bűnöző volt. A műemlékeket, 30, 40, kommandós őrzi.

süti beállítások módosítása