Szerző:
Droli
- 2009.10.22. 07:38
Mikor anno a rendszerváltás idején elkezdték tanítani a nemzetközi „tananyagot” (például nyugati közgazdaságtant a marxizmus helyett), sokan mondták, hogy ez nagyon szép, de nem fog működni a magyar viszonyok között, s a mai helyzetet elnézve úgy tűnik, igazuk is van. Ennek van egy elég csúnya következménye: mindenáron saját megoldást akarunk kitalálni a nemzetközi tapasztalatok helyett, s ebből olyan szörnyszülöttek jöttek létre, mint például hogy kevés dolgozó fizet rengeteg adót, de említhetném az elkúrást is. Tehát megtanuljuk, hogyan kellene csinálni, de rosszul csináljuk. Mondhatnám, a magyar politikai-közéleti elit olyan, mint egy hibbant orvos: remekül diagnosztizál, aztán meg rosszul gyógyít. Még rosszabb, mikor csak diagnosztizálunk, aztán meg nem is kívánunk gyógyítani. Tudjátok, mennyi helyen utol lehet ezt érni a magyar gondolkozásmódban? Hozok is rá két példát:
Ha Magyarország nem akar végleg leszakadni, ha nem akarja, hogy az utolsó helyeken álljon a legtöbb gazdasági mutatót tekintve Európában, és tisztességes versenyt szeretne, akkor most gyökeresen át kell alakítania a költségvetési rendszerét - mondta az [origo]-nak Oszkó Péter, a Deloitte elnök-vezérigazgatója.
Olvassátok végig az egészet. Igaza van Oszkónak? Igen. S azt teszi, amit itt leírt gyógymódnak? Leálltak a presztízsberuházások, csökkent az állam szerepe, lett valami az 1100 milliárdos adó- és járulékcsökkentésből? NEM! Pedig ő a pénzügyminiszter, ki más csinálhatná ezt meg, ha nem ő?
Másik példám a „cigánykérdésről” szól A hvg.hu elindított egy fórumot, mely ezzel a kérdéskörrel foglalkozik, s ide nagyon okos emberek fognak írni. Lássuk az első írást:
Egyetlen kultúrától sem várható el, hogy azonnal és hiánytalanul alkalmazkodjék egy általa nem ismert környezethez, szokásrendhez, törvényekhez. Időre van szükség, türelemre, és arra, hogy mindkét fél akarja a megoldást. De hogy idáig hogyan juthatunk el? A mai viszonyokat látva nehezen. Okos és higgadt párbeszédre, párbeszédekre van szükség. Nem egyre, sokra. Másképpen nem megy. - Romano Rácz Sándor írása
Ezt is érdemes elolvasni, érdekes írás. A szerző a társadalmi párbeszédet erőlteti. Csak éppen előrébb vagyunk ezzel? Mert azt mondom, hogy oké, beszélgessünk, ha beszélgetni akarunk, de ettől jobb lesz akármi is?
Szóval a diagnózis megvan, már csak a gyógymódot kellene megtalálni rá. Erre a szerintünk itt nem működő nyugati módszereknek megvan a sablonja: a „mikihomihomi” módszerről biztosan hallott már az, aki multinál dolgozik: ez azt jelenti, hogy egy problémát hogyan kívánunk megoldani. Pontosabban: mit, ki, hol, mikor, hogyan, miért. Nálunk pont ez marad el – mindig. Azt mondom: Oszkónak igaza van! Csökkentsük az adókat, lépjen visszább az állam! És most akkor kérem a konkrét intézkedéseket, melyek segítségével ezt elérhetjük! Igaza van Romano Rácz Sándornak, a romakérdés rendkívül komplex, megoldása nem egyszerű – akkor kérném a konkrét elképzeléseket, hogyan lesz munkája a romáknak, s mi garantálja, hogy be is fog oda járni? Mondom, konkrét lépéseket várok, nem holmi ködös filozófiai elmélkedéseket.
Mert mi konkrétan ülünk a kakiban, nem csak elméletben.
