Búcsú a Slágertől és a Danubiustól

Mit mondjak? Bejött a jóslat. Hihetetlen. Vorg a Hallhatatlan Báró törzskommentelőnk ezt írta: "Gondolod, hogy a Slágernek és Danubiusnak annyi? Nehezen tudom elképzelni, hogy két népszerű adót megszüntetnek, hiszen már évek óta sugároznak. Vagy?" Vagy. Elfogadták a két mutyirádió pályázatát, pedig annyira nyilvánvaló, hogy a bevétel 50-55%-át nem lehetséges koncessziós díjként kifizetni. Illetve lehetséges, bennfentes cég (sales house) segítségével, akiknek eladják a hirdetési jogokat piti pénzért (mondjuk 300 millióért), s akkor ez lesz a bevétel. Ennek 50%-a 150 millió Ft. A tulaj így is jól jár (a tulajdonában lévő sales house piaci áron továbbadja a jogokat), a magyar állam meg veszít úgy 670 millió forintot. Ez a megoldás még csak nem is titok, elég nyilvánvaló volt eddig is. Ez nem lehetett érv.

Szakmai szempontból mit lehetne hozzátenni? Lehet szeretni és nem szeretni a Slágert és a Danubiust, de kétségkívül sokan szerették és hallgatták őket. Több mint évtizedes tapasztalat állt mindkettő mögött, míg az újak mögött nem sok minden van, max. helyi rádiók. Ez sem lehetett szempont.

Kérem szépen, ami ma történt, az a nyílt mutyi, az emberek, a nyilvánosság arconköpése. "Tudjuk, hogy nem ők a legalkalmasabbak, de csak így tudtunk megalkudni, hogy saját pártrádiója legyen mindkettőnkek" - röhög az arcunkba az MSZP-SZDSZ és a Fidesz. A nép meg megint le van sz@rva. Végül is, így megy az állami munkahelyek betöltésénél is, mindegy, hogy van, aki alkalmasabb, de ő mégiscsak a "mi kutyánk kölyke".  Aztán meg lehet nézni, hol tart az ország a sok kutyakölyöktől.

Most ismét kaptunk kettőt.