Józsi az éjjeli bátor!

Józsi a 60-as éveinek derekán járó őrzővédő, jéggé fagyott kezét dörzsölgette, a szebb időket is látott suzuki pilótaülésében. Végtagjai már teljesen elgémberedtek, de nem volt mit tenni, a feladatot el kellett látni, az objektumot őrizni kellett.

Az ember nem is hinné, hogy mekkora erőket képes megmozgatni a finom sült pulyka gondolata, melynek alapanyagára a pulykára, a mi Józsink vigyázott. Sötét volt, és hideg. A kocsi ablakait vastag fagyott pára fedte, melyet célszerű lett volna lekaparni, de Józsi a maga 130 kilós testével meg sem tudott mozdulni a szűk kis kaszniban. Ezért a pulykatelep méltán híres őre úgy határozott, hogy gyalogosan tesz tiszteletkört, és bünteti meg azt a félkegyelmű tolvajt, aki nem fél a pajszervastól.

Az autóból kiszállva megigazította kissé avítt munkásruháját, elmormolt két miatyánkot, és útnak indult. Fájós lábával lassan haladt a derékig érő gazban, amikor hirtelen neszt hallott. A pajszert szorosabbra fogta bal kezébe, és fülelt. A zaj egyre erősebb, és félelmetesebb lett, mire a mi Józsink úgy határozott, hogy 300 forintos órabérért ő aztán nem csapatja agyon magát senkivel, és egyébként is, mint mondtam kurva hideg volt.

Így történetünk főhőse fájós lábát elfeledve futásnak eredt, és a hideg autójával hazahajtott a hideg lakásába. Bedobott egy stampedlivel a törkölyből, és megnézte a Barátok közt következő részét.