A hét lúzere - Szilvásy György

A hét lúzere címet olyan közéleti személy kapja, akik az elmúlt hét vesztese volt, vagy valamit nagyon elkúrt.

Az előző hét lúzere Dr. Szilvásy György, MSZP-s politikus és mindenes kapta, aki a dicsőséges MSZP országos listán a 75. helyet szerezte meg. Gratulálunk neki!

Mit lehet írni Szilvásy Györgyről? Ő egy zseni, egy polihisztor, egy nagytudású, széles látókörű emberke, Gandhi, Obama és Putyin ötvözve; és ez minden bizonnyal így is van, mert máshogy nem lehet megmagyarázni pályafutását. Miután végzett a Marxon (1982, doktori cím: 1985), a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozott Pozsgay keze alatt, kormány-főtanácsadóként. Utána, kronológiai sorrendben: a KISZ (nem a Kiss zenekarra gondolok) központi bizottságának szóvivője (1989), Magyar Televízió és Magyar Rádió Felügyelőbizottsági titkár, plusz miniszerhelyettes a MEH-ben (1989-1990), MEH helyettes államtitkár (1990-1995), Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, államtitkár (1995.1998). Itt Orbán miniszterelnökségével jelentős törés keletkezett a pályafutásában, s kénytelen volt spanjánál, Gyurcsánynál meghúzni magát, nagyságához méltatlan, igazgatói pozícióban (Altus Rt, majd Perfect Rt), de a patás-korszak után folytatta ragyogó karrierjét a következő területeken: Gyermek- Ifjúsági- és Sportminisztérium (2002-2003), kulturális tárca (2003-2004), majd Belügyminisztérium (2004-2005), mindenhol mint államtitkár. 2006-2007: MEH vezető miniszter, 2007-2009: titkosszolgálati miniszter, és jelenleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőben humánpolitikai és koordinációs igazgatója. Varázslatos, mennyi területen megfordult, szinte végig az állami csecsen lógva persze, nehogy a versenyszférában a gaz impr... imperl... imperialisták kizsákmányolják zseniális képességeit. Mindenesetre ha a labdarúgó-válogatott edzőt keres, majd értesítjük, hátha ahhoz is ért.

De most már beszéljünk arról is, hogy mivel érdemelte ki a hét lúzere címet. Nos, a szocialisták (elmondom még egyszer, hogy mindenki megértse: a szocialisták, nem a Fidesz, nem a Jobbik) szóval a szocialisták azt mondták, hogy jó lenne valahol elöl elhelyezni az országos listán, mert hát ha nem lesz mentelmi joga, a független magyar bíróság tán még elítéli, és börtönbe találja dugni. Voltak ugyanis kisebb ügyei, Zuschlag meg némi „előpályáztatási rendszer, na meg a lehallgatási botrány, ami miatt elég keményen elővehetik. Mert hát a lónak is négy lába van, mégsem citrom. Szóval sok mindent hallottunk már a magyar politikában, a legtöbb dolgon már meg sem lepődünk, de ilyet, hogy saját párttársai ilyen nyíltan elismerjék, hogy hát ez az ember nem „tiszta”, azért az nem semmi. Viszont Györgyünk nem nyert, mert megkapta a kevésbé előkelő 75. helyet, amivel jó eséllyel nem lesz képviselő jövőre. Ez pedig a fent említett következményekkel járhat, s könnyen lehet, hogy amolyan meg nem értett zseniként végzi valamelyik koszos cellában, miközben két nagydarab bűnöző jobban megszopatja, mint Kövér a Fideszt a köteles beszédével 2002-ben.

De nézzük a jobbik esetet: a Fidesz békén hagyja, viszont kivágja az állami pozíciókból őt és kedves családját. Ebben az esetben mehet a valódi versenyszférába, életében először. Például elmehet testvéréhez a Kormányzati Tanácsadó Jósdába, ahol a madarak nemi életét tanulmányozva remek dolgokra jöhet rá. Lehet, hogy ő lesz az új Nostradamus. Esetleg megtanulhat vízen járni, aztán ha már úgy érzi, hogy jól megy, akkor bemutathatná ezen tudományát a Dunán magas vízálláskor, a polgárok megelégedésére. De elképzelhető, hogy jó barátja, Gyurcsány most sem hagyja cserben, s alkalmazza mondjuk kertésznek vagy léhűtőnek. Esetleg arcberendezése alapján elmehet még Mick Jagger mellé a Rolling Stonesba, s énekelheti a „Nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz” (You can't always get what you want) című számot. De ott fennáll a veszély, hogyha sokat ugrál, Keith Richards egy ihletett pillanatában leüti a gitárral és lehányja.

Mindenesetre ha Szilvásyt meglátom, az Illés együttes Utcán című száma jut eszembe, abból is a következő sor:

„Lámpavasnak támaszkodva az embereket nézem sorra...”