Modellek. előrejelzések

Úgy tíz éve voltam egy nagyon érdekes Chikán Attila előadáson. Ja, hogy ki is az a Chikán Attila? Neves, de magát nem reklámozó közgazdász (nem olyan „celeb”, mint például Bokros), az Orbán kormány gazdasági minisztere volt 1998-2000 között. Tudjátok, ez az az időszak, amikor azért szidták a Fideszt, mert nem tudott 7%-os gazdasági növekedést elérni, csak 4-5% körülit. (Ja, kérem, volt ott egy nagyobb orosz összeomlás, ami minket elég csúnyán érintett, de akkoriban nem volt divat ennek hatására mínuszba fordulni, s huzamosabb ideig abban maradni; de ez most mindegy.)

Szóval Chikán azt mondta, hogy van egy nagy álma: létrehozni egy olyan makromodellt, melyben ha változtatjuk a változókat, akkor megmutatja, hogyan reagál a többi változó ennek hatására. Magyarul: ha például 5%-ot csökkentik az SZJA-t, milyen hatással lesz ez például a lakossági fogyasztásra, GDP-re, inflációra. De nemcsak úgy, hogy tetszés és pártállás szerint „bemondunk” egy számot, hanem meglehetősen nagy pontossággal meg is jósolja! Egy ilyen modell felépítéséhez óriási statisztikai anyag kell, meglehetősen nagy mintán kell vizsgálni a lakosság és a vállalatok viselkedését különböző szituációkban, s mindezeket össze is kell egyeztetni; szóval ez egy hatalmas munka, sok-sok ember részvételével, és elég sok pénzt emészt fel. Ez nem olyan, hogy kiadjuk egy haveri cégnek, hogy írjon róla egy húszoldalas tanulmányt harmincmilláért. De ha elkészül, akkor egy olyan döntéstámogató rendszerhez jutunk, mely igencsak hasznára válik országunknak.

Persze az egészből semmi nem lett, mivel a Fidesz-közeli cégek már szerettek volna némi konchoz jutni, ezért Chikánt lecserélték, s inkább egy osztogatással egybekötött Széchenyi tervet hoztak létre. (Mondjuk ebből a Széchenyi tervből legalább profitált is az ország valamennyit, nem úgy, mint a mostani EU milliárdokból, amiből beton lesz meg pár presztízsberuházás – a szerencsi hülyeségről most ne is beszéljünk...) Magát a modellt ennek ellenére megalkották, de nem lett olyan alapos, mint az eredeti „grandiózus” tervekben szerepelt.

(Most már jó lenne írni arról, hogy ez hogy jön ide :-) Szóval nézegetem az MNB előrejelzését a jövőre nézve. Pl. infláció jövő év harmadik negyedévére: 0-4% között (különböző valószínűségekkel, ez a 0-4 90%-os). Húvazze. 10 hónap sincs addig. 2011 vége: -2%-tól +6-ig. Jó, ez még messze van, de akkor inkább már írják oda, hogy „tudja a f.szom” :-) Milyen érdekes, a GDP-t kisebb intervallummal tippelik, 2010 3. negyedévében valahol -1 és +2% között leszünk, 30%-os valószínűséggel 0-1%. A 2011 végit le sem merem írni, mert ott már van minden 1-6%-ig. Jó, adnak rá egy átlagot, 3,4%, legyél vele boldog!

De ez a poszt nem is arról szól, hogy az MNB gáz, mert ide már mindegy, milyen modellünk van. Az a baj, hogy olyan szinten bizonytalan a jövő, hogy az elképesztő. Kb. 90%.os valószínűséggel nyerni fog a Fidesz, lehet, hogy kétharmaddal. Na, de vajon milyen politikát fognak folytatni? A populista változatot, 13. havi nyugdíjjal, adócsökkentéssel, meg pénzosztással, vagy a belső szakmai műhely javaslatait, megszorításokkal, az államadósság visszafizetésére koncentrálva? Esetleg ebből csinálnak egy mixet? És mi lesz, ha a Fidesz nyer, de kénytelen a Jobbikkal szövetségre lépni a kényelmes többség érdekében? Akkor mennyire fogják átvenni a Jobbik hajmeresztő gazdasági elképzeléseit? MSZP győzelemmel most ne számoljunk, de az a kérdés jogos, hogy mennyi időzített bomba van a mostani költségvetésben? Konszolidálják-e a nagy állami vállalatokat (pl. MÁV, BKV)? Elég sok kérdést leírtam, de a gond ezzel az, hogy minderre rövid időn belül (fél év) választ kell kapnunk! Ha megfigyelitek, elég nyugtalanok a külföldi befektetők is, az euró is egy hónapon belül rohangált 265 és 275 forint között, ami eléggé megnehezíti a külkapcsolatokkal rendelkező cégek költségeinek és bevételeinek tervezését.

Lehet, nem is modellt kellene csinálni, hanem országot. Végre már egyszer.