Szerző:
Droli
- 2009.12.29. 07:53
Az elmúlt hét lúzere Farkas Péter lett, mert a rendőrségnek egy év után sikerült elfognia. Gratulálunk!
Pedig Farkas Péter valaha ünnepelt sztár volt; biztos mindenkinek megvan a kép, mikor az 1992-es barcelonai olimpián beleharap az aranyérembe a dobogón, és megállapítja, hogy igazi. Egy ország szerette őt, és tekintett rá úgy, hogy igen, ő is egy egyszerű, természetes ember, nem pedig egy nagyképű sztár. Ezzel sok mindent lehetett volna kezdeni.
Na igen, csak akkoriban még nem voltak celebtévék (bocsánat, kereskedelmi csatornák), akik alkalmazhatták volna riporternek, beszélgetős műsorvezetőnek, Barátok Köztben Hoffer Eszter szeretőjének (vagy hogy trendibbek legyünk, Hoffer Misi-szerető is lehetett volna), kukkolóshow-szereplőnek, ahol egy ország nézte volna, hogyan dug meg egy másodosztályú kurvát, vagy legrosszabb esetben a „Celeb vagyok, húgyozz le!” című műsor állandó kellékének. Szóval ott állt szegény Péterünk, gyorsan múló hírnevével, meg a későbbiekben nem olyan rossz összegű olimpiai bajnoki életjáradékával.
Mit csinál ilyenkor egy normális ember? Mivel több siker már nincs benne, a meglévőt kamatoztatja. Vállalkozást nyit, például éttermet, tanácsadó irodát, vagy akármit, ahol az ő nevének marketingértéke van, esetleg kitanul edzőnek, és a jövő tehetségeit készíti fel – mondjuk ezért nem sok pénzt kap, de a járadék mellett nem jön rosszul. Vagy egyszerűen elmegy dolgozni, éli a hétköznapi emberek életét, és elmosolyodik, ha felismerik az utcán. Farkas Péternek azonban nem volt megfelelő ez az életpálya, inkább füvet termesztett, csak éppen nem olyat, amilyet lehetett volna. Elkapták, előadott egy meglehetősen bugyuta védekezést, elítélték. Igaz, közben szépen kisétált a tárgyalásról, és meg sem állt egy távol-keleti országig.
Nos, akkor legalább itt kellett volna nyugton maradnia. Thaiföldön egész jól meg lehet élni (ezt mesélik), kicsit zajos, de azért kellemes éghajlatú ország, esetleg az ember elmehet dolgozni is mellette, jobb esetben meg a marihuánatermesztésből szerzett jövedelemből lógathatná a lábát egy függőágyban, miközben egy kellemesen barnult kókuszdiónyi méretű mellekkel rendelkező helyi lakos hozná ki neki a koktélt (lehetőleg nő). De nem, neki mindenáron találkoznia kellett a magyar csajával. (Őt miért nem vitte ki magával? Vagy lehet, hogy ő nem nézte volna jó szemmel a kellemesen barnult, kókuszdiónyi méretű mellekkel rendelkező helyi lakost?) Szóval visszajött az Unión belülre, elfogták, most már b....ja, csak éppen nem azt, akit akart. Pech. Így jár az, aki a feje helyett a farka után megy – a híres mondás szerint.
Most mindenesetre pár évig vasrács mögött lesz, azt meg hibába harapja, abban a foga marad benne. Kókuszdiót meg egy darabig nem fog látni. Érdemes volt, Péter?
