Szerző:
Droli
- 2010.02.08. 07:37
Mondjuk ki nyíltan: Magyarországon ma nagyon sok olyan ember él, aki nem hajlandó dolgozni, és csak állami forrásokból - segélyekből, családi pótlékból, ilyen-olyan támogatásokból kívánja fenntartani magát! Hogy ezt mennyiben szerencsés „romakérdésnek” titulálni, hát... szóval én ismerek olyan „magyar” családot is, aki így él. Mindenesetre valós és súlyosbodó problémáról beszélünk, és ma már felnőtt az első olyan generáció, amelyik egyáltalán nem látta a szüleit dolgozni – még „látszatra” sem -, és ebből kifolyólag ő sem kíván. És milyen a mi szeretett államunk: ezen réteget támogatja, próbálja eltartani, nem is gondolván arra, hogy csak konzerválja a meglévő helyzetet, és ez a jövőben igen nagy problémát okozhat. De hát négyéves ciklusokban gondolkozva ne várjunk hosszú távú megoldást.
Mindenesetre nem semmi történeteket lehet hallani, ha az ember lemegy oda közéjük. (Javasolnám ezt a módszert a kedves szociológusoknak-kutatóknak ahelyett, hogy az hallgatóikat küldik le maguk helyett, aztán az ő tapasztalataikat felhasználva írnak tanulmányokat, khm.) Például: kedves sokgyerekes asszonyság kerékpározik bőszen (ő speciel roma). Kérdezi ismerősöm, aki velem tartott: „hová mész?”. A válasz – most kapaszkodjatok meg, mert már sok mindent hallottam már, de ilyet még nem: „Megyek az önkormányzathoz, mert megjött a villanyszámlám, és majd ott kifizetik.” Értsd úgy, ahogy írtam: az asszonyság megkapja a villanyszámlát, és beviszi az önkormányzathoz, ahol az adófizetők pénzéből ezt rendezik. Kérdezem az ismerőst: és kifizetik neki? Hogyne, ez abszolút bevett gyakorlat erre. A család megkapja a családi pótlékot, a férje a segélyt, egy rakat támogatást, ami azért jár, mert háromnál több gyerek van, és még a számlát sem kell kifizetni. Konkrét számot is tudok mondani (ez egy másik ismerős család): 3 gyerek, anya, apa, most összesen 102.000 Ft havonta tisztán plusz az egyéb juttatások (például karácsony előtt kaptak egy rakat krumplit, cukrot, almát meg lisztet az önkormányzattól) habár most panaszkodtak, mert a rendelkezésre állási támogatást (magyarul munkanélküli segélyt, csak így szebben hangzik) lecsökkentették 33 ezerről 28 ezerre. Ők is próbálták bevinni a villanyszámlát, de nekik pechjük volt, nem fizették ki, lehet, nem verték elég erősen az asztalt. De térjünk vissza a villanyszámlás asszonyhoz: tudni kell róla, hogy ő anno egy varrodában dolgozott, csak elment szülni, aztán mikor vissza kellett volna mennie, és kérdezte a főnöke, hogy mikor jön, azt felelte, hogy ő már nem akar visszamenni, mert kiszámolták, hogy nem járnának sokkal jobban, ha dolgozna (ezt az infót elsőkézből, a főnökétől hallottam).
Nesze neked, út a munkába program meg a többi lózung!
