Szerző:
Droli
- 2010.05.22. 07:49
Sok minden miatt pereltek már a történelemben; különösen az USA-ban vannak érdekes történetek, ahol a vicc szerint még a meztelen újszülött kisbabát is beperelheti a nővér szexuális zaklatásért, de nekünk, magyaroknak is van egy remekművünk erről, a fülemüle per. Ezek azonban olyan “messzi” dolgok, és én sem gondoltam volna, hogy közelről lesz szerencsém végignézni egy ilyet: a kisvárosunkban ugyanis a lószar miatt robbant ki a botrány, és ebből lett per.
A város, ahol élek, Írország kirakata; valahogy úgy kell elképzelni, mint Szilvásváradot vagy Lilafüredet Magyarországon, azaz az ország turistaközpontja. Van a város mellett egy nemzeti park, ahol minden megtalálható, amit a naív turisták Írországról képzelnek: ködbe burkolózó festői hegyek között tó, középkori apátság, régi angol főúri kastély, vízesés, erődítmény, vár, és mindez ráadásul pár kilométeren belül (esti programnak meg jól be lehet rúgni a város kocsmáiban). Mivel azonban a turisták nagy része nem szeret kilométereket sétálni, ezért sokan “jarvey” segítségével teszik meg az utat; a jarvey egy díszes lovaskocsi-hintó, amivel körbejárják a parkot, és közben a lovaskocsi vezetője idegenvezetőként is funkcionál. Egy ilyen út nem olyan olcsó, kb. 20 euró per fő, tehát ha a kocsis kifog egy nyugdíjascsoportot, és felültet kb. 6 főt a kocsira, akkor a bevétel 100-120 euró, ami azért igen szép pénznek számít még Írországban is - pláne, ha minden nap van “kapás”. Ez az “üzleti modell” tán’ már kétszáz éve működik, nem is volt eddig ezzel semmi baj, hozzátartozott a városhoz, mint Budapesthez a sikló (nem a csúszómászó, hanem az a hegyre felmenő).
Igen ám, de a lovaknak van egy mellékhatása: a lószar. És a ló szarik, meglehetősen gyakran és meglehetősen nagy darabokat, és oda, ahová éppen jólesik neki. Esetünkben történetesen a nemzeti park útjára. A nemzeti park vezetői meg pont a válság közepén szúrták ezt ki, és ultimátumot intéztek a lovakhoz (meg a vezetőikhez): vagy felraknak egy “szarfogót”, vagy nem engedik be a jarvey-kat a parkba! A lovasok tiltakoztak ez ellen, mondván, ez a “szarfogó” nagyon veszélyes és kényelmetlen a lovaknak. (Aki evés közben olvassa ezt a posztot, annak így utólag is jó étvágyat kívánok! :-) Így kialakult a patthelyzet, mely senkinek sem volt jó: a lovasok már csak egy (parkon kívüli) útvonalat használhattak, a nemzeti parkból meg eltűntek a nem fitnesz-bajnok turisták. (Írországban gyalogolni szinte szégyen, mindenki kocsival jár mindenhová, akár pár százméterre is.)
Az esetet a múlt héten tárgyalta a bíróság. A park vezetői azzal érveltek, hogy a lószartól nem lehet rendesen kerékpározni (meg autóval behajtani természetvédelmi területre a nemzeti park vezetőinek - teszem hozzá rosszmájúan), meg nem éppen gusztusos látvány; míg a jarvey-sok azt hangsúlyozták, hogy a lószarfogó veszélyes, másrészt meg sok ember él ebből, őket nem lehet a válság közepén megfosztani megélhetési forrásuktól. Az ítélet azonban a park vezetőinek adott igazat, bármennyire is tiltakoztak a lovasok. Így állunk most. Kicsit hasonlít a “tarthat-e a falusi ember disznót” című történethez, aminek a lényege az, hogy a disznó büdös, és ezzel zavarja a frissen nyírt fű illatát.
A történet tanulsága: aki nem bírja a lószart, ne akarjon lovat. És ez igaz a teljes magyar politikára-közéletre is.