A rendszám ápol, s eltakar

Ismét egy utcán tapasztalt jelenettel jelentkezem. Ezúttal egy motoros húzta ki a gyufát, vagy nyitotta ki a bicskát, ha úgy jobban tetszik. Egy dolgot bánok, hogy nem csináltam fényképet.

A péntek délutáni csúcsban ezt-azt vásárolnom kellett, így egy bevásárlóközpont felé vettem az utam. Kevés volt a hely, ahová lehetett parkolni, s ami volt, az is meglehetősen szűkre volt méretezve. Sebaj, kicsi az autó, így azért elfér.

A boltból kifelé jövet épp két srác parkolt le motorral a kocsi elé, persze rém udvariasan, lehetőleg úgy, hogy épp 25-30 centim legyen kiállni. Mondom magamban nyugi, nem szabad általánosítani és a retro-tarajukból kiindulni, de amit ezután láttam, az minden határon túlment. Mondhatnám úgy is, ahogy a gimiben nekem szokták a tanárok: Zsoltikám, a pofám leszakad!

Az egyik motor rendszámtábláján a számok egy szikszalaggal le voltak ragasztva. A motor gazdája miután leparkolt, a csíkot lehúzta, a rendszám hátuljára ragasztotta és besétált a szomszédos pizzériába.

Lehet, hogy rám igaz a mondás, hogy újszülöttnek minden új, de ilyet még nem láttam. S, ha jobban belegondolunk, egy ilyen apró mozdulattal bírság nélkül meg lehet úszni a városi 130-as száguldásokat, melyekre a jó idő beköszöntével egyre gyakrabban van példa. Sőt, ez még jobbik eset, hisz, ha hasonlóképp lép meg egy baleset helyszínéről, ahol –ne adj isten- vétlen sérültek is vannak, az már régen rossz. Azaz a jelző a rossz, mert az efféle tett inkább minősíthetetlenül gerinctelen és aljas. 

Gyanítom, hogy hiú ábránd, de igazán akkor alakulna ki jó vélemény a motorosokról, ha kivetnék maguk közül az emígy cselekvő társaikat, s ők pedig szabálybetartó viselkedéssel járulnának hozzá a silány közlekedési morál javításához.