Szerző:
bogancs
- 2010.07.27. 06:21
Egy olyan blogot szeretnék ajánlani ma mindenki figyelmébe, amelyikről jómagam is alig hiszem el, hogy rendszeres olvasója vagyok. Pedig az lettem. Hogy miért, azt máig sem tudom.
Talán azért, mert olyan rossz, hogy már jó. De még ez sem igaz, mert tényleg jó. Hogy miért? Hát ezért:
1. Egyediségéért; A legtöbb blogban az a szokás, hogy a poszt végén lehet kommentálni az írást. Ha ezt sokan megteszik, akkor egy jó kis eszmecsere alakul ki az olvasók között a poszt témájáról. Másról írni off-olásnak számít, és nem túl szimpatikus. Ha meg olyat írsz, ami nem tetszik a kényes ízlésű posztírónak, akkor könnyen kimoderálnak. Nos a kigondoltam-on ez nem pont így van. Inkább ahhoz hasonlítanám, mint amikor egy klubban van egy napi aktuális kultúrprogram (ez a poszt), és utána kezdődik a vacsora meg a buli. Lehet persze az írásról is beszélgetni, de lehet minden másról is. És ahogy az minden jó partin lenni szokott, jórészt a minden más jön be.
2. Posztokért; A témák általában provokálóak. Épp ezért mikor először tévedtem erre a blogra, erőszakot kellett vennem magamon ahhoz, hogy egyáltalán végigolvassam az éppen aktuálisat. Minden agysejtem tiltakozott az írás minden betűje ellen. Első reakció, hogy beírjam kommentbe, hogy ez egy nagy sz.r. Aztán rájön az ember, hogy végül is nem is az. Félre az előítéletekkel, és máris meglátod a jót a nem-is-rosszban.
3. Alternatív történelem szemléletéért; Viszonylag sok poszt foglalkozik egy-egy történelmi helyzet boncolgatásával. Olyan gondolat- és összefüggésláncok sokaságával lehet itt találkozni, hogy lassan kell olvasni, ha az ember szeretné megérteni a lényeget. Az első reakció itt is az, hogy nem is így volt, mindjárt beírom, hogy ez egy nagy sz.r. De aztán mégsem írtam be sose. Végül is miért kellene azt leírni még egyszer, amit már a történelem tankönyvekben mindenki olvasott, és mindenki tud. A történelem amúgy is egy nagy mese. Minél régebbi időkről szól, annál nagyobb mese. Azonkívül aki ilyet tud írni, annak minimum csillagos ötösnek kellett lennie az emelt szintű töri érettségin.
4. Sunákért és nunákért; Mert ugye ezek azok a cikkek - nem véletlenül - amelyek minden blogban a toplisták élén állnak
5. Kortalanságért; Időnként azon szoktam gondolkodni, hogy vajon hány éves lehet itt a posztoló, és mennyi idősek lehetnek a kommentelők. Egyszer az az ember érzése, hogy az átlagéletkor 15 év, máskor hogy kortalan itt mindenki. Megint máskor én érzem magam elsőbálozónak.
6. Újmagyar nyelvezetéért; Eleinte bunkósságnak és naon bosszantónak éreztem eszt. De véguel is be kell látni, hogy így lehet eccerueen érzelmeket és mimikát vinni az írott szoevegbe. Azé van aki túlzásokba esik, és van aki naon profin nyomlya, ez nem én vok. Szal, ha itt azt írják rólad, hogy buzi vagy, csak kicsit sértoedj meg! Csak annyit jelent, hogy nem ért veled mindenbe 1-et. Aki meg megsértoedik, az eleve buzi itt.
7. Elgondolkodtatóságáért; Sok poszt foglalkozik közvetve vagy közvetlenül társadalomkritikával. Szinte mindenki magára ismerhet belőlük. Épp ezért bosszantók ezek a cikkek pedig csak jól kell érteni. Valaki nagyon elégedett saját életvitelével. Mások nagyon nem elégedettek. Megint mások elégedettek és mégis elégedetlenek. És persze van, aki megmondja a tutit, de persze csak névtelenül, mert valójában ő is bort iszik és vizet prédikál, mert máshogy nem is lehet ezt csinálni jelen világunkban.
8. És végül tudományos tudománytalanságáért; Olyan korban élünk, amikor csak kevesen hiszünk a hat egyetemet végzett kopaszodó-szemüveges-nyakkendős-öltönyös akadémiai makulátlansággal előadó fejtágítóknak. Éppen ezért nagyon hatásosan megy át a fejekbe az olyan infó, amely áltudománytalansággal fűszerezett baromságok mögé van rejtve. Mert hát mindenki tudja, hogy amit olvas, az hülyeség, és a tuti nem ez, hanem az amit az öltönyös mond. De ha az öltönyös mondja, akkor nem hisszük el. Ha viszont baromság van leírva, akkor gondolatban én lehetek az öltönyös, és ez jó, mert okosnak képzelhetem magam, holott maga az idétlen írás vezetett rá észrevétlenül a helyes gondolatokra.
Szóval gyerekek itt ez a blog. Olvassátok, ha sok időtök van.