Szociális bérlakás puszira?

Újsághír (megfelelően eldugva persze): a 2009-es romagyilkosságok miatt kivándorolt pár roma család Kanadába, most meg jönnének vissza, a korábban rászorulóként megkapott bérlakásaikba. Ja, csak éppen azokat a lakásokat a vagyonkezelő már kiadta másnak. Szerintetek kapnak ismét puszira egyet, vagy azt kapják az államtól, mint egy átlagos dzsídípítermelő magyar fiatal, azaz lófaszt a seggükbe? (Már elnézést, hogy vulgáris vagyok, de kicsit felhúztam magam a híren.) A végén lesz egy kivételesen brilliáns megoldási javaslatom.

Több dolgot sem értek a történetben, de erről majd később. A tények: a romák, mikor elhagyták bérlakásaikat, szabálytalanul tették, mindenfajta előzetes értesítés nélkül (ezt hatvan napon belül be kellett volna jelenteni), ezért a vagyonkezelő köteles volt birtokba venni ezeket. Igen érdekes mondat a cikkből (azért ez már valami, hogy ilyet le mert írni az amúgy rasszistanáci Index!): „A lelakott, igen rossz állapotú otthonok többségét a társaság felújította és új bérlőknek adta ki.“ Magyarul a szitu úgy nézett ki, hogy honfitársaink kaptak bérlakást rászorultsági alapon (próbálj meg te is kapni egyet!), majd lelakták, szabálytalanul leléptek, és egy idő után jönnének vissza, és kérnék a régi lakásokat. Ehhez azért pofa kell, nem is kicsi.

Amit nem értek, az az, hogy minek jönnek haza Kanadából. Más arra vágyik, hogy kijusson, és ott próbáljon szerencsét, ezek meg jönnének haza...  nézzük az ideális esetet: honpolgár kimegy, munkát keres, talál, és a keresetéből tisztességesen meg tud élni - tisztességesebben mint otthon. Ha esetleg jobban is keres, félre tud tenni pénzt, és később haza tud menni - nem a semmibe persze, hanem a félretett pénzén megvásárolt lakásába. Másik eset, hogy eleve haza sem akar menni, mert annyira megtetszik neki a külhoni élet. Harmadik eset pedig az, hogy keresi a munkát ezerrel, nem talál, a kivitt tőkét feléli, és hazabattyog koldusszegényen (és persze hallgat erről ezerrel, hogy az otthonmaradt, külföldre sóvárgó állampolgár csak a sikertörténeteket hallja, a buktatókat ne).

A Kanadába távozott romák esetében gondolom a harmadik eset fordulhatott elő. (Természetesen az eszembe sem jutott, hogy menekültként próbáltak a segélyből éldegélni, csak a kanadai szociális hivatal megunta a dolgot, és közölte, hogy nincs ingyenebéd - ezért a honvágy egy év után, és a rettegés is elmúlt gondolom a Jobbik parlamentbe kerülése hatására. Ettől gyorsan el is határolódom, sőt, még az elhatárolódástól is elhatárolódom, meg még attól is.) Szóval a PC (nem számítógép, hanem politikailag korrekt) álláspontom: szegény romák kint megpróbáltak munkát keresni, de nem találtak, és a kinti kilátástalan munkanélküliség és az egyre hatalmasodó honvágy hatására kénytelenek voltak hazajönni, és kérik vissza a lakásukat. Nem röhög. Sír.

Törvény szerint szociális bérlakást ezek után 5 évig nem kaphatnak, de helyi romaszervezet már gyűjti a családokról az adatokat, és közös kérelemmel kívánnak a városvezetéshez fordulni. Jelenleg az albérlők házában kaptak ideiglenes szállást. És akkor engedtessék meg, hogy zseniális megoldásomat az olvasók elé terjesszem megvitatásra: az érintett roma családokat fogadják be a neves romavédő közírók, szociológusok, politikusok! Elvégre ennyi áldozatot igazán meghozhatnának a felzárkóztatásért...