(Miután szakértő én sem vagyok, több külső forrást használtam a poszt megírásához, és előfordulhat, hogy tévedek a szakkifejezésekben, ezekért előre is elnézést kérek.)

 

Mikor az atombombát ledobják, három hatás jelentkezik: lökéshullám, elektromágneses impulzus és radioaktív sugárzás. A lökéshullám úgy alakul ki, hogy a bomba felrobban, és a hirtelen keletkező energia a bomba közvetlen közelében lévő atomok hőenergiájává alakul. Az atomok ennek hatására távolodni kezdenek a középponttól, tolják maguk előtt a levegőt, és így egy nagyon erős lökéshullám jön létre. Ez megrongálja az épületeket. A robbanáskor keletkező óriási hő (akár több tízmillió Kelvin) hőhullámot okoz, ami tüzet, égési sérüléseket okoz. Mindezt másodpercen belül. Egy 1 megatonnás bombánál ez a tűzgömb átmérője az első ezredmásodpercben 150 méter és 10 másodperc múlva már 2200 méter! (A hirosimai bomba “mindössze” 15 kilotonnás volt.) Közben “játszik” minden, pl. röntgensugár, ultraibolya sugárzás, vakító fény, stb... A lökéshullám késik a tűzgömbhöz képest, de mikor utoléri, akkor a levegő izzásig melegszik, és még egy villanás látható. A lökéshullám után pedig jön az akár többszáz kilométer per órás szél is... Maga a radioaktív sugárzásnak két része van: van egy azonnali sugárzás, meg a visszamaradt sugárzás. Ez utóbbi a robbanás során visszamaradt izotópok bomlásának eredménye, és akár évtizedekig is hatással van az emberi szervezetre. 

 

A hatások nagysága a bomba hatóerejétől függ.  2,5 kilotonnás bombánál mindhárom hatás kb. azonosan jelentkezik, de ahogy növeljük a hatóerőt, egyre inkább a hőhullám okozza a károk nagy részét, és 1 megatonnás bombánál szinte teljes egészében a hőhullám tehető felelőssé a károkért. És miből áll a gombaformájú felhő? Kicsapódott vízből és porból. 

 

Egy szemtanú a következőképpen írja le az eseményeket:

“Nagyon tiszta, nagyon szép reggel volt, semmi különöset nem észleltem. Ahogyan sétáltam az utcán, egyszer csak egy repülőt hallottam. Csak egyet. Felnéztem az égre, és megláttam a B-29-es bombázót, amint kidob két ejtőernyőt. Néztem az égen az ejtőernyőket, és hirtelen egy hatalmas villanást láttam az égen. Olyan volt, mint a magnézium villanása. És ez elfújt engem. Nem tudtam, hogy mi történt. Azt hiszem, elájultam. Amikor kinyitottam a szemem, minden sötét volt, semmit sem láttam. Azt gondoltam, hogy meghaltam, de végül a sötétség kitisztult és rájöttem: élek. Amikor a zaj és a robbanás lecsillapodott, láttam egy gomba alakú felhőt a város fölött.”

 

Reméljük, ez soha többet nem történik meg.

 

Források (amelyek rengeteg segítséget nyújtottak ahhoz, hogy én, mint laikus is megértsem, milyen is az az atombomba):

http://www.delmagyar.hu/vilagvevo/aki_tulelt_ket_atomtamadast_yamaguchi_ur_tortenete/2094810/

http://www.origo.hu/nagyvilag/2005080660eve.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Hirosima

http://hvg.hu/Tudomany/20100413_hirosima_ki_volt_a_gepen

http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=20570