Búcsú - itt a vége

Egyszer minden véget ér, ez alól a Tudtad blog sem kivétel: Slangerral egyetértésben úgy döntöttünk, hogy lezárjuk a blogot. Slanger már régebben megírta, hogy munkája és távlati céljai miatt nem lesz ideje foglalkozni a Tudtaddal, most én kerültem hasonló helyzetbe, ami nekem jó hír, a blognak sajnos kevésbé. Mivel nem szeretnénk, hogy ez a blog színvonalának visszaeséséhez vezessen, ezért inkább abbahagyjuk a csúcson.

A blogra nagyon büszkék vagyunk: a bő másfél év alatt több, mint 630.000 oldalletöltést regisztráltunk, 1121 posztot írtunk, kb. 7700 kommentet kaptunk, számtalan bejegyzésünk volt Index címlapos, és hivatkozott ránk többek között a Heti Válasz és a Fidesz is. Vitanapjaink nagy érdeklődés mellett zajlottak, a napi fos sorozatunk is nagyon népszerű volt, és a vasárnapi kabaré egy egyedülálló kezdeményezéssé alakult. A célunk az volt, hogy minden nap friss, aktuális poszttal lepjük meg az olvasóinkat, de ezt sajnos már nem tudjuk tartani. 

Mivel nem szeretek búcsúzni, és nem is tudok, inkább nézzünk előre! Tekintsétek a blog feloszlását úgy, mint mikor egy zenekar oszlik fel: az addigi közös sikerek a múltté lesznek, de a zenészek sokszor szólókarrierbe kezdenek, és bizony gyakran előfordul, hogy az új karrier sikeresebb lesz, mint a régi. A blog legtöbb szerzője ugyanígy folytatja “szólóban”: Slanger kolléga Kommentbajnokja szerintem teljesen egyedülálló és zseniális kezdeményezés, remélem, sokan fogjátok követni. Bogáncs kolléga is új blogon dolgozik (Fórum), ahol “mélyebb” gazdasági-közéleti elemzéseket olvashattok, igényesen, esszészerűen kidolgozva - ebbe majd időnként beszállok én is. Nekem fut tovább az “ősrégi”, Hiperes blogom is, ahol a hipermarketek világáról olvashattok. A blog többi szerzőjének - Arivistus, Daniferi, Mellen, Évikati, Nyünyőke - nagyon szeretném megköszönni a posztjaikat, és remélem, büszkén tekintenek vissza a “közös gyerekre”.

És nem utolsósorban nem szeretném kihagyni az olvasókat sem: köszönjük a rengeteg kommentet, biztatást, e-mailt, követőt, és hogy kitartottatok mellettünk jóban-rosszban. Remélem, szórakoztatónak, elgondolkodtatónak találtátok az írásainkat, és azt is, hogy sikerült sok-sok szabadidőt elrabolni tőletek :-) Szóval tényleg nagyon köszönjük a figyelmet, nélkületek ez a blog nem lett volna ilyen sikeres.

(Úgy érzem, jobb, ha befejezem, mielőtt kikerülök a Modorosra :-)