Írország tündöklése és bukása

Gondolom, mélyen megrázott mindenkit a tegnapi hír, miszerint a Dell limericki (Írország) gyára - 1900 munkahelyet megszüntetve - Lodzba (Lengyelországba) költözik. Az ok egyszerű: míg Írországban a munkás 9-10 euró körüli órabért kap, addig Lengyelországban csak 3-at. A történet pikáns jellegét az adja, hogy Írországban jelentős lengyel kolónia él.

Írország egészen az elmúlt évtizedig nagyon szegény ország volt. 1922-ig gyakorlatilag angol gyarmatként funkcionált, de a függetlenség elnyerésével sem tudott kimozdulni ebből a körből. Az 1973-as EU csatlakozás (és a szubvenciók) sem hozták meg eleinte a várt elmozdulást, s az ország a nyolcvanas évek közepén az összeomlás szélére került. Populáris politika, magas munkanélküliség, nagy államadósság, s az USA-ba tömegesen kivándorló írek - ez jelezte, hogy valami nincs rendben az Unió ellenére sem.

A fordulatot az 1987-es stabilizáció hozta meg. Lecsökkentették az adókat, ezáltal a külföldi cégeknek (többek között az akkor még csak gyermekcipőben járó számítástechnikai vállalatoknak) vonzó célpont lett Írország (az USA viszonylagos közelsége is sokat segített). Az Uniótól kapott szubvenciókat nem autópálya- vagy metróépítésekre fordították, hanem az oktatásra, mely szintén segítette az "új iparág" megjelenését. Sokat költöttek a turizmusra és a mezőgazdaság modernizációjára is.

S a befektetett pénz pár év múlva meghozta gyümölcsét. A betelepült külföldi vállalatok és a mezőgazdaság exporttevékenysége, a turizmus megfelelő marketingje (jöttek az amerikai és a brit turisták), rendbetette az ír gazdaságot. Szédületes, sokszor kétszámjegyű GDP növekedés és munkaerőhiány; a bérek jelentős növekedése pedig vonzotta az emigránsokat a világ minden tájáról (főleg Lengyelországból). Hiszen ki ne akarna olyan helyen dolgozni, ahol a minimálbér 8,65 euró/óra? A betelepülő külföldiek is sokat költöttek itt, ezért a kiskereskedelem is jelentősen fejlődött, ráadásul az építőipar is beindult. Minden szépnek és jónak tűnt, azonban...

...a jelenlegi válság nagyon erősen érinti a kelta tigrist. A javarészt amerikai és brit tulajdonú vállalatok költséget csökkentenek, s a munkabér drágasága miatt elmennek Írországból  (lásd a Dell esetét: nem mindegy, hogy 10 euró vagy 3 euró az óránkénti bérköltség). Ennek hatására elkezdett nőni a munkanélküliség (erre az évre van már 13%-os jóslat is!), s elkezdtek hazamenni a lengyelek, ami viszont a kiskereskedelmet érinti rosszul. A turizmus szénája sem áll jól: ki tudja, jönnek-e az idén a válságtól leginkább sújtott amerikaiak, vagy a font jelentős gyengülése miatt a brittek (mert ma már 1 euró=1 font!)?

Az írek története nem minden tanulság nélküli számunkra sem. Megmutatja, hogyan kell az EU-pénzből (mert az uniós források nélkül nekik sem sikerült volna) a gazdaságot rendbetenni, s egy működő országot építeni. Nekik van honnan "leadniuk" a válság idején. Nekünk?