Pletyka

Tudtok olyan pletykát, ami rólatok szól?

A pletyka nem egy szép dolog. Legtöbbször arról szól, hogy valaki megtud egy információt a másikról, s azt vagy továbbadja változatlanul (ez a jobbik verzió), vagy másik információt hozzáadva-hozzáképzelve meséli el másnak (ez a rosszabbik verzió). S az emberi természet már csak ilyen, szereti továbbadni ezen információkat, a valóság teljes vizsgálata nélkül.

Lássunk egy „jobbik” pletykát: egy nődolgozónak elkezd kerekedni a hasa, de még nem jelenti be a jó hírt. A többi dolgozó azonban látja külső jeleket, s ezáltal elkezdik pletykálni, hogy az illető terhes. Ez, ha nem jár hátránnyal a nődolgozó számára, akkor nem egy nagy dolog (bár kellemetlen lehet, hiszen nem tudni, miért nem mondta ezt el maga a nődolgozó a többieknek; lehet, valami oka van rá). A rosszindulatú pletykákból sajnos több van: például egy női fiatal dolgozó elmegy betegállományba, mert műteni kell a térdét. Mit fognak pletykálni a munkahelyen? Igen, bizony, azt, hogy abortusza van, a térdműtét csak terelés! Ugye, ismerős?

A pletykák legnagyobb hátránya az, hogy pont az nem tud róla, akiről szól, s ezáltal nem tudja cáfolni sem. Igaz, ha cáfolná is, mit érne vele? Álljon ki az utcasarokra, s üvöltözze percenként, hogy NEM IGAZ!? Vagy próbáljon mindenkit meggyőzni az igazáról? Úgysem hisznek neki, a szenzációra mindig többen vevők, mint a cáfolatra.

Az ilyen pletykákon viszont sok minden múlhat – párkapcsolatok, fizetésemelés, előreléptetés, stb. , s sokszor egy pletyka ezt hiúsítja meg (meglehetősen alattomos módon). Az is előfordulhat, hogy a döntéskor már senki nem emlékszik az esetlegesen megcáfolt pletykára, csak arra, hogy „valami volt ott”, meg „nem zörög a haraszt...”, s máris tönkrevágták valakinek az életét. Ezért veszélyes dolog ez.

S miről jutott ez eszembe? Mikor otthon voltam, hallottam egy pletykát magamról. De előtte elmondok egy másikat, az annyira aranyos :-) Szóval anno a munkahelyemen (neves hipermarket) „csapdakocsist” kellett játszanom, ami arról szólt, hogy a biztonságiak és a menedzserek összeállítottak egy bevásárlókocsi, amiben úgy volt minden pakolva, mintha lopni akarnék (pl. újságba behajtogatott képeslap, stb.). Nekem az volt a feladatom, hogy vigyem ki a pénztáron, amit csak tudok, s így is teszteljük az adott pénztáros éberségét (persze mielőtt végeztem volna, hívnom kellett a beavatott biztonsági embert és a menedzsert). A pénztárosokat sem kell félteni, ők is ismerik a módszert, volt, aki rám is kacsintott, hogy „csak nem csapdakocsi?” Mindegy, mikor végeztem, utána mennem kellett az igazgatóhoz más ügyben, valami értékelést kellett bemutatnom neki. Még aznap elindult a pletyka, miszerint én megpróbáltam lopni, a biztonsági őr kísért be a biztonsági szobába, s még az igazgatóig is eljutott az ügy, akivel isten tudja mit csináltam, hogy nem rúgott ki (az az alapvető logikai bukfenc eszébe sem jutott a pletykálónak, hogy ilyenért azonnali kirúgás jár, a fene nem tárgyalna velem).

A másik pletyka kicsit durvább, s ezt akkor pletykálták, mikor már ott sem voltam: szerveztünk egy céggel egy akciót, jó árakkal, s a cég ezért fizetett marketinget az áruháznak, eddig tiszta sor, mindennapi dolog ez egy hiper életében. Nos, a pletyka szerint ezt a pénzt én „zsebbe” kaptam. Pedig ott vannak a papírok, minden iktatva, erről számla is van (mondjuk miután ez üzleti titok, nem férhet hozzá mindenki, de azért minimális utánajárással utána lehet nézni) de ez a pletykáló illetőt-illetőket nem zavarja, s terjeszti(k) a „népszerűbb” verziót. Ennyi, én meg védjem meg magam külföldről. Aztán meg ki tudja, milyen pletykák vannak még...

Rólatok mit pletykálnak, s hogyan próbáljátok megvédeni magatokat?