Vállalható baloldal?

Ha majd a jövőben megkérdezik, hogy ki volt ezen évtized legnagyobb hatású jobboldali politikusa, akkor a válasz nem lehet más, mint: … a fenét. Orbánnak kétszer is sikerült megnyert választást elveszítenie, azon túl meg meglehetősen súlytalan, olyan ő, mint egy ereklye; ott van, mindenki, aki hisz benne, imádja, de más haszna nagyon nincs. Nem, a jobboldal legnagyobb hatású embere egyértelműen Gyurcsány Ferenc, aki olyan szinten szétverte saját pártját, hogy úgy tűnik, a Fidesz sima kétharmaddal fogja nyerni a következő választást. (Már ha Orbán és köre nem kezd el kampányolni...)

Szegény baloldali szavazók! Képzeljétek el a kisnyugdíjasokat, az erős baloldali kötődésű panellakókat, az öreg, derék munkásokat, a szociális segélyekre rászoruló réteget, akik mind-mind baloldali érzelműek, s a baloldalra szavaztak, hogy elűzzék a burzsoákat meg a nagytőkét, s végre létrehozzanak egy igazságos társadalmat szociális jóléttel... s erre megkapták (sorrendben) a bankos Medgyessyt, a kétes múltú nagytőkés Gyurcsányt, majd a szintén kétes múltú, nagytőkés Bajnait. Ezek közül is Medgyessy képviselt némi szociális politikát, azóta meg megszorítás megszorítás hátán, de ez még hagyján, ha az ország előrébb tartana, de nem tart. Közben a jobboldal meg nyomja a szocialista dumát, hogy majd ők, ők majd eltörlik a népnyúzó döntéseket, s létrehozzák a szociális biztonságot. S mit csinál a vérbalos szavazó? Érvel Bajnai, a cégtulajdonos globális-tőkés politikája mellett a jobboldal baloldali politikájával szemben. Elég megnézni néhány fórumot, hogy a baloldali érzelműek milyen szinten köpik szembe azokat a tanokat, melyeket képviselniük kellene (fordítva is igaz!). Az eredmény: az MSZP olyan utat jár be, mint az MDF: kormánypártból marginális párt lett.

Mindenesetre a baloldal olyan, mint a Margit-híd, recseg-ropog, már rég felújításra szorulna, de a forgalmat azért még ráengedik – annyi különbséggel, hogy az MSZP-t még nem kezdték el tatarozni. Jó, persze, az elitjük igyekszik megszedni magát közpénzzel, de hát a sok plakát, Orbán-rágalmazás (mely lassan a baloldal egyetlen hatékony fegyvere), tévéreklám meg Lendvai nem tudja feloldani a fent leírt ellentmondást. Az MSZP, mint párt, már nem kívánatos senkinek. Elég csak a Gyurcsány távozása utáni „Legyen ön is miniszterelnök!” című játékra gondolni, ahol a játékos elhasználta a felezést és telefonos segítséget is (szerencséjére a közönség nem szavazott), Vágó is bezavarta sokszor a sűrűbe, majd hosszas gondolkodás és hezitálás után megjelölte a B(ajnai)-t. Aztán meg később a nézők levelet írnak a tévének, hogy egyik válasz sem volt helyes. Szar ügy.

És itt az ifjú titán Mesterházy, úgy tűnik, neki jut az a megtisztelő feladat, hogy jövőre rommá verve nézze végig a jobboldal megsemmisítő győzelmét. Mesterházy nem sok változást hoz, lényegében kimondhatjuk, hogy Mesterházy=Bajnai-liba, azaz végre sikerült egy olyan miniszterelnök-jelöltet találni, aki legalább látszatra nincs tele korrupciós ügyekkel, de hát ezzel szemben meglehetősen súlytalan, mint a libafing. Így, elképzelve, hogy majd ő megy le a pórnéphez, s ő akarja elhitetni a szavazókkal, hogy majd ő, ő, ő, ő... örüljön, ha nem kis taknyosként kezelik. Eleve, kérdés, hogy a Blikk-olvasó és Mónika show néző réteghez egyáltalán hogy fog eljutni, hogy ki ő. Megdugott valami hírességet? Lopott már gyárat? Levetkőzött pucérra? Akkor meg hogyan sikerül majd felépíteni azt a „celebszerepet”, melyet ma már minden miniszterelnökkel megcsinálnak, hogy egyáltalán tudják az emberek, kicsoda? Vagy majd megfogadják Retkes tanácsát, s hozzák Bokrost, aki szintén kevésbé képviseli a klasszikus proletár típusát?

Szóval érdekes játszma lesz ez még. Úgy néz ki az MSZP, mint a szovjet kommunista párt 1980 után – a Lenint körülvevő elvtársak már mind vagy meghaltak, vagy rettenetesen öregek, vagy pedig hoznak egy ifjú-középkorú titánt, aki vagy csodát tesz, vagy romba dönti az egészet, s szétesik a párt. Szovjetunióval tudjuk, mi történt, kíváncsian várom, az MSZP-vel mi fog történni.