Szerző:
Droli
- 2010.03.23. 15:49
Találtam egy nagyon jó blogot, tényleg jó, blablabla...
Na jó, minden szentnek maga felé hajlik a keze; ez különösen az állami szférában működik, ahol egyes helyeken úgy nyomják a rokonokat, hogy csak na. Most én is ilyen leszek :-) Az asszony csinált egy blogot, Könnyen és olcsón címmel, mely ahhoz ad ötleteket, tippeket, hogy hogyan lehet bizonyos alkalmakra jól kinéző díszeket, dekorációkat, ételeket készíteni. Olyan modern „csináld magad” mozgalom.
Régebben ebben nem lett volna semmi különös; virágzott a „csináld magad”, például húsvétkor a gyerekek fújták a tojást, az anyukák sütötték a süteményt, az apukák meg tesztelték az itókát – volt is hangulata az egésznek! Ma meg mi van? A gyerek ül a számítógép előtt, az anyuka hoz a hiperből süteményt, és talán csak apuka tölt be változatlan szerepet. Valahol elhagytuk a fantáziánkat, és inkább készen megvesszük a boltból, mert „olcsóbb”, meg nem kell vele dolgozni. De tessék csak megnézni az ünnepe hangulatát is! Hol van ma már az a nagy húsvéti buli, ami régen volt? Mikor az emberek átmentek egymáshoz, és élőben beszélgettek, nem MSN-en? Ma a többség bezárkózik, és embert nem akar látni, és az ünnepre egyáltalán nincs ráhangolódva – és közben nosztalgiázik, hogy „régen bezzeg mennyire jó volt!” Hiába, ha nem ápoljuk a hagyományokat, akkor azok csak a múltban élnek...
Az örömapa című filmben van egy örök jelenet, amikor George, alias Steve Martin meglátja az esküvői torta árát (valami 1200 dollár?), és felcsattan: de hát ez csak víz és liszt! Hát, annál azért több, de tény, hogy nem kell mindent készen megvenni. A karácsonyi szezonban például árultunk asztali díszt – valami végtelenül igénytelen műanyagkinézetű sorozatdarab volt (gyárban a gép ráállt, és csinált ugyanabból a termékből mondjuk százezer darabot), az égvilágon semmi ünnepi nem volt benne – és ezt árultuk 15 euróért. De az emberek vették. Itthon az asszony meg pár filléres dologból összerakott egy olyan asztali díszt, amelyre a kollégáknak tátva maradt a szájuk. Mert nem a műanyagíz jött le róla, hanem az egyediség, az ünnep, a hangulat. A blog erről fog szólni: hogyan lehet végtelenül egyszerűen - úgy, hogy egy gyerek is könnyedén meg tudja csinálni -, kreatívan, olcsó alapanyagokból dekorációt kihozni. És egy ilyen dekorációban nemcsak maga a megléte az ünnepi, hanem az elkészítése is. Aki szeret „kreatívkodni”, az élvezni fogja az oldalt; akinek gyereke van, és szeretné lekötni ilyennel, de úgy, hogy a gyereknek garantáltan sikerélménye legyen, tehát semmi nagyon bonyolult dolgot ne kelljen csinálnia, az is.
Szóval, csak kreatívan, könnyen és olcsón!
(X)
(Én legalább kirakom ezt az egyszerű betűt, nem úgy, mint a PR cikkeket író újságok :-)