Exportáljunk!

Nagyon érdekesek a külkereskedelemmel kapcsolatos pártpolitikai elképzelések. Vannak, akik keletre nyitnának - ki “távolabbra”, ki “közelebbre” -, aztán vannak, aki nyugat felé erősítenék a kapcsolatokat, és persze vannak, akik a tengeren túlra is elmennének. Szerintem a csúcs Torgyán József volt tíz éve, aki dél-amerikai körútja során vitt magával búzát, és hozott cseresznyét (legalábbis szóban), aztán persze volt fotózás, idétlen vigyorgás a helyi kormány ottani félőrültjével, szép, hosszú szerződések aláírása tökig nyakkendőben, 40 fokban, az eredményt meg ismerjük. Most is népszerű életpálya ez, hiszen kinek ne lenne kedve távoli országokat állampénzen megismerni, a helyi szokások és örömlányok részletes feltérképezésével, természetesen olyan jelszóval, hogy “erősítjük a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatokat”. (Bilaterális egyezményeknek nevezzük ezeket; azt mégsem mondhatják, hogy XY elvtárs azért volt kint tízmilláér’, hogy négyszer eljusson csúcsra, meg hazahozzon valami nemi betegséget.)  

Pedig lenne egyszerűbb módszere is a piacszerzésnek: igen, azok a rendkívül utált hiperek, akik tönkrevágják a szegény magyar kisboltokat, és behozzák az agyonvegyszerezett szlovák csirkét a pár négyzetcentiméteren tartott, tollától fosztott spanyol paradicsommal (vagy fordítva?) Ugyanis ezek a hiperláncok multinacionális cégek, azaz lefordítva több országban ténykednek, és ha az általuk elért vásárlóközönség számát összeadjuk, a következő szám jön ki: kurvanagy. De hogyan lehet rávenni egy hipert arra, hogy ne csak behozzon, hanem ki is vigyen, és mindezt úgy, hogy ő is élvezze? Erről szól a mesém.

Anno megboldogult hiperes koromban több kollégával résztvettem egy nagy nemzetközi kollekción az egyik nagy hiperláncunkat képviselve. (Nemzetközi kollekció: a hiperláncnak vannak nemzetközi beszerzői, akiknek az a dolguk, hogy gyűjtsék össze a legjobb ár-érték arányú termékeket a világ minden részéről bombaáron, és ezt prezentálják az egyes országok beszerzőinek, akik ismerik a helyi piacukat. Ne kerülgessük a kását: (főleg) Kínából összeszedik a sok olcsó kacatot, amiből az országok beszerzői kiválogatják, mit kívánnak az adott országban forgalmazni, és erre rendelést is leadnak, amit a hiper nemzetközi beszerzésén keresztül bonyolítanak a jobb ár elérése érdekében. Tipikusan ilyenek a hiper saját márkás “ marhaócsó’ ” termékei, vagy a szezonális cuccok, pl. medence, kerti bútor.) Szóval a kollekción feltűnt, hogy a sok kínai-távol-keleti termék mellett vannak lengyel termékek is szép számmal (magyar egy szál sem volt emlékeim szerint). Utánaérdeklődtem, mi az oka ennek, és egy igen szép magyarázatot kaptam...

...anno mikor a hiperlánc Lengyelországba kívánt menni, ott is felvette a kapcsolatot az illetékesekkel, és kérte a szokásos kedvezményeket, mint pl. adókedvezmény, mindenfajta támogatások, ahogy ilyenkor szokás. Akkoriban elég kutya világ volt Lengyelországban: a magyart bőven meghaladó magas munkanélküliség, szegénység, lengyelek százezrei hagyták el az országot... szóval a lengyel politikusok örömüket fejezték ki, hogy a hiperlánc ott is le kíván telepedni, és megadták a kért kedvezményeket, azonban egyet ők is kértek: a hiperláncnak kötelezően be kellett mutatnia X db lengyel gyártású terméket ezen a nemzetközi kollekción. A hiperlánc ezt el is fogadta, hiszen ez nem járt nagy többletköltséggel; egyrészt a helyi beszerzők kb. egy órán belül össze tudnak dobni egy ilyen listát, másrészt, hogy egy ilyen kollekción 10000, vagy 10300 terméket mutatnak be, az annyira mindegy már...

És láss csodát, a lengyel termékek bekerültek a nemzetközi kollekcióba, és így látták a hiperlánc más országainak beszerzői is; itt olyan kis országokra kell gondolni, mint mondjuk Oroszország, Spanyolország, Kína stb... ezek azért hatalmas piacok! Ha az orosz beszerző felemeli a tollát, bocsánat, kattint az egerével, akkor az azt jelenti, hogy konténerszámra fognak rendelni az adott termékből, ami igencsak fellendíti a gyártó céget, és igen jó hatással van a lengyel exportra, munkanélküliségre, állami bevételekre, szóval mindenre! És hol van még a többi ország...

... és a lengyel gazdaság még a tavalyi válságos évben is bővülni tudott, ha jól emlékszem, 0,3%-kal, míg a magyar... szóval nekünk sem ártana felfedezni ezt a módszert, és a sok (minden bizonnyal nagyon hasznos) miniszteri szintű külföldi utazgatás helyett talán egyszerűbb lenne elzarándokolni a hiperek magyarországi központjába (Budaörs-Törökbálint tengely), és ott beszélni erről. Hátha mi is tudnánk olyan sikersztorit írni, mint a lengyelek.