Szerző:
Droli
- 2010.06.16. 07:13
Ne aggódjatok a (volt) MSZP-SZDSZ-es politikusok miatt, nem fognak éhen halni; sőt, némelyik igen szép zsíros állami szerződéseket kapott, totál felesleges feladatra, közpénzből fizetve. Atkári Jánosnak, Demszky volt bizalmasának például biztosították a gondtalan nyugdíjas éveket...
Habár Atkári az SZDSZ-ben politizált, de tulajdonképpen hagyományos szoci karriert járt be: volt ő KISZ titkár, politikai munkatárs, könyvkiadóban szerkesztő, újságnál rovatvezető; gondolom, ugyanúgy kényszerből szolgálta a rendszert, mint azon ügynökök, akik kényszer hatására nyalták fényesre Kádár fenekét - és dobták fel barátaikat, ha a párt érdeke úgy kívánta. A rendszerváltásnál remekül helyezkedett, és Demszky bizalmasa lett: a Főpolgármesteri Hivatalban volt sajtófőnök, kabinetfőnök, 1994-2004 között gazdasági főpolgármester-helyettes, 2005-2006 között főpolgármester-helyettes, majd megvilágosodott, elkezdte bírálni a koalíciót, ezért kizárták a frakcióból. 2006 óta a Pénzügykutató Zrt.-nél igazgató (és) nyugdíjas, ahol többek között Lengyel Lászlóval és Petsching Mária Zitával együtt dolgozik. Érdemes elolvasni tavalyi nyilatkozatait, így utólag mindenhol hangsúlyozza, hogy "bezzeg én már akkor is mondtam, hogy nem úgy kellene!" - de gondolom, akkoriban, szegény főpolgármester-helyettesként nem volt meg a hatalma, hogy tegyen a mérhetetlen korrupció ellen. (Vicc volt.)
Aki azt hinné netán, hogy a párt azért elfelejtette hű emberét, az téved. 2008 11.01-én ugyanis kapott egy megbízási szerződést a Miniszterelnöki Hivataltól, „közreműködés a kormányzati igazgatással és döntéselőkészítéssel kapcsolatos szakértői munkában, valamint az azt megalapozó kutatói tevékenységben“. A fenti feladat nagyon fontos lehetett, mert a szerződést háromszor hosszabbították meg, és végül ez év május 15-én zárult le. A számla végösszege, melyet az adófizetők álltak, 8,88 millió Ft, ami nem olyan rossz egy kb. másfél éves munkáért (kb. 550.000 Ft havonta; remélem, megtalálta a módját, hogy ne kelljen sokat adózni belőle). Ha valaki azt hiszi, hogy ennyivel megúsztuk ezt a feladatot, téved, mert Madarász Aladár ugyanezért a tevékenységét szintén kapott 8,4 milliót. Van itt pénz, csak nem nekünk! Hogy mit kaptunk ezért a pénzért, meg sem merem tippelni; remélhetően többet egy senki által nem olvasott összeollózott tanulmánynál.
Csak tudnám, miért kapják a fizetésüket a MEH-ben dolgozók... ők nem tudták volna elvégezni a fenti feladatot?
