Egyszer minden véget ér, ez alól a Tudtad blog sem kivétel: Slangerral egyetértésben úgy döntöttünk, hogy lezárjuk a blogot. Slanger már régebben megírta, hogy munkája és távlati céljai miatt nem lesz ideje foglalkozni a Tudtaddal, most én kerültem hasonló helyzetbe, ami nekem jó hír, a blognak sajnos kevésbé. Mivel nem szeretnénk, hogy ez a blog színvonalának visszaeséséhez vezessen, ezért inkább abbahagyjuk a csúcson.
A blogra nagyon büszkék vagyunk: a bő másfél év alatt több, mint 630.000 oldalletöltést regisztráltunk, 1121 posztot írtunk, kb. 7700 kommentet kaptunk, számtalan bejegyzésünk volt Index címlapos, és hivatkozott ránk többek között a Heti Válasz és a Fidesz is. Vitanapjaink nagy érdeklődés mellett zajlottak, a napi fos sorozatunk is nagyon népszerű volt, és a vasárnapi kabaré egy egyedülálló kezdeményezéssé alakult. A célunk az volt, hogy minden nap friss, aktuális poszttal lepjük meg az olvasóinkat, de ezt sajnos már nem tudjuk tartani.
Mivel nem szeretek búcsúzni, és nem is tudok, inkább nézzünk előre! Tekintsétek a blog feloszlását úgy, mint mikor egy zenekar oszlik fel: az addigi közös sikerek a múltté lesznek, de a zenészek sokszor szólókarrierbe kezdenek, és bizony gyakran előfordul, hogy az új karrier sikeresebb lesz, mint a régi. A blog legtöbb szerzője ugyanígy folytatja “szólóban”: Slanger kolléga Kommentbajnokja szerintem teljesen egyedülálló és zseniális kezdeményezés, remélem, sokan fogjátok követni. Bogáncs kolléga is új blogon dolgozik (Fórum), ahol “mélyebb” gazdasági-közéleti elemzéseket olvashattok, igényesen, esszészerűen kidolgozva - ebbe majd időnként beszállok én is. Nekem fut tovább az “ősrégi”, Hiperes blogom is, ahol a hipermarketek világáról olvashattok. A blog többi szerzőjének - Arivistus, Daniferi, Mellen, Évikati, Nyünyőke - nagyon szeretném megköszönni a posztjaikat, és remélem, büszkén tekintenek vissza a “közös gyerekre”.
És nem utolsósorban nem szeretném kihagyni az olvasókat sem: köszönjük a rengeteg kommentet, biztatást, e-mailt, követőt, és hogy kitartottatok mellettünk jóban-rosszban. Remélem, szórakoztatónak, elgondolkodtatónak találtátok az írásainkat, és azt is, hogy sikerült sok-sok szabadidőt elrabolni tőletek :-) Szóval tényleg nagyon köszönjük a figyelmet, nélkületek ez a blog nem lett volna ilyen sikeres.
(Úgy érzem, jobb, ha befejezem, mielőtt kikerülök a Modorosra :-)
Egy férfi megszólít egy nőt az utcán :
- Mondja hölgyem lefeküdne velem egymillió dollárért ?
- Egymillió dollárért? Le.
- És húsz dollárért ?
- Na de uram mit gondol mi vagyok én?
- Hogy ön micsoda azt már megbeszéltük.Most már csak az áron vitatkozunk!
Magyarok! Férfiak és asszonyok! Kinek mennyi az ára? A lapozás után megbeszéljük!
Galla Miklós és a L'art pour l'art társulat anno nagyon népszerű volt, gondoljunk csak a Besenyő családra vagy a Lila libára. Sokan szerették a fárasztó szóvicceiket, a angol humorból átültetett darabjaikat, vagy a szereplők "egyszerűségére" épített jeleneteiket. Bevallom, én annyira nem rajongtam értük, viszont kétségkívül vannak gyöngyszemek az életművükben. A következő dal egy nagyon fontos problémát taglal: hová jöjjön az édesanyád? A megoldás egyenesen zseniális :-)
Megdöbbentő történetet olvastam a Daily Mirrorban: egy orosz lány azzal szórakozott, hogy befeküdt a sínek közé, és várta, hogy átmenjen felette egy vonat. Óriási szerencséje volt, hogy túlélte, mert kb. néhány inchen (kb. 5-10cm) múlott a dolog. A legszebb az, hogy fényképeket is készítettek az esetről; érdemes megfigyelni, milyen lazán fogják fel a dolgokat: a lány és a kísérői is végig nevetnek. Képek lapozás után.
A mai napon Szent István királyt ünnepeljük, és ezen ünnepünk azért nagyon különleges, mert nehezebben tudjuk tárgyakhoz kötni. Ha október 23, akkor ott vannak a filmek, meg a Corvin-köz, ha március 15, akkor a Pilvax meg a 12 pont, nagy királyunk után viszont nem sok minden maradt: a nemzeti jelképnek számító korona nem Istváné volt, az országalmát sem tarthatta a kezében, a jogart talán igen... és igen, a Szent Jobb. De vajon ez az ő keze-e, vagy sem?
Magyarország agrár-ipari ország - írták a tankönyvekben, és ez így is van: hazánk adottságai kiváló alapul szolgálnak egy sikerágazatnak. Ami azonban ma van, azt nem lehet szavakkal kifejezni: a mezőgazdaságunk szétverve, a boltokat ellepi a külföldi élelmiszer, és a régen nagy foglalkoztatónak számító ágazat teljesen leépült. Mi ennek az oka? Erre a kérdésre keresem a választ, és habár a teljes igazságot nem tudom kibontani, egy pár pillanatképet azért szeretnék felvillantani abból az eseménysorból, amelyért néhány résztvevő simán börtönt érdemelne.
Történt a napokban, hogy Budapest belvárosában akadt dolgom. Általában nem használom a BKV-t elvi és költség takarékossági okokból, de most rákényszerültem. Hat szerdai napon kellett volna eljutnom a Nyugati pályaudvarról a Ferenciek terére, és vissza.
Mivel ez három metrómegálló, metró szakaszjeggyel megoldható az utazás, vettem hát összesen 12 szakaszjegyet (12x260) 3.120 Ft-ért.
Közben sajnos úgy alakult, hogy az első út után az úticélom a Ferenciek tere helyett a Moszkva tér lett, ahová már nem lehet eljutni szakaszjeggyel a Nyugatiból, hanem villamossal a legcélszerűbb.
Gondoltam becserélem tíz megmaradt szakaszjegyemet egy tizes gyűjtőjegyre. Azt hiszitek, hogy lehet ilyet?
Sok konfliktus, indulat és harag táplálkozik abból, hogy egyesek összemossák e három fogalmat.
Persze nem mondom, hogy nem lehet a fentieket ötvözni egymással, de ez a megítélés szempontjából egyáltalán nem követelmény. Lehet kultúráltan szórakozni, de lehet legalább olyan jól kultúra közvetítése nélkül szórakoztatni. Egy mű lehet tudományosan szórakoztató, de lehet legalább olyan jól szórakozni egy minden tudományt nélkülöző alkotáson.
Íme három vegytiszta eset: Picasso, Einstein, Lagzi Lajcsi
A gond ott kezdődik, ha Picasso-ban a szépséget, Einstein-ben a szórakozást, vagy Lajcsiban a művészetet hiányolja valaki.
Bizony, a kilenc éve, szeptember 11-én lerombolt ikertornyokról van szó. A muszlimok a közelbe akarnak egy nagyobb imahelyet és közösségi központot építeni; Obama mindenesetre támogatja. Lehet, nekünk is építeni kellene egy szovjet katonákra emlékező szobrot a Széna térre, és minket is támogatna - remélhetően anyagilag is :-)
Maksa Zoltán nekem az egyik nagy kedvencem. Elképesztő, hogy mennyire ülnek a poénjai, hogy állandóan magas színvonalat hoz, és hogy már a megjelenésével, egy-két gesztusával röhögésre készteti a közönségét. A "Temetői beszéd" című számát 2008-ban adta elő a Rádiókabaréban, és akárhányszor hallgatom, nem tudom megunni.Szerintem ti is így lesztek ezzel :-)
A héten feloszlott a Kispál és a Borz, így ismét eggyel csökkent a magyar pop-rock együttesek száma. Azért még maradtak páran: Tankcsapda, Edda, Bikini, hogy csak a nevesebbeket említsük - és az Irigy Hónaljmirigy. A Mirigy egy érdekes banda: sokszor nagyon eltalálják a szöveget, sokszor viszont gáz; sokszor nagyon nagyot játszanak élőben, sokszor viszont fél play-back műsort adnak; sokszor azt hinné az ember, hogy korunk egyik nagy "megmondóbandája" lehetne, viszont kiábrándító volt őket Lajcsi mellett látni a Dáridóban. Most egy szubjektív válogatást szeretnék adni: az Irigy Hónaljmirigy tíz legjobban eltalált paródiáját mutatnám be.
Vége a nagy gazdasági világválságnak? - teszik fel a kérdést az emberek a hírek láttán. Lássuk például Magyarországot: a vártnál gyorsabban nő az ipari termelés, a GDP idén már növekedni fog, a cégek is egyre inkább fellélegeznek, és a befektetők is visszatértek a tőzsdére - ezt gyakorlatilag elmondhatjuk világszinten is. Egyvalami azonban mégsem akar javulásnak indulni: a foglalkoztatás. Még mindig rengeteg munkanélküli van, és számuk egyenlőre növekszik a fenti tények ellenére is, és a vállalatoknak eszük ágában sincs visszavenni az elbocsátott létszámot. Vajon a kisember számára mikor lesz vége a válságnak?
Elvesztítheti minden értékesíthető vagyonát Szigetvár, ha ebben a hónapban nem bír megegyezni hitelezőivel - írta a Mandiner. A történet amúgy rémesen egyszerű: a polgármester nagyot álmodott, és fürdőberuházásra felvett 1,1 milliárd forintot, kórházfejlesztésre 500 milliót, ráadásul -természetesen - ezt sikerült pár száz millióval túlépni. Amikor meg kiderült, hogy a két és fél milliárdos költségvetéssel rendelkező városnak még fenn is kellene ezt tartani, ráadásul az egész buli masszívan veszteséges, bedobták a törölközőt. Van ilyen.
Ezt mondtátok legutóbb...