Dominóelv a válságban

A válságról manapság sokat cikkeznek, nem véletlenül: történelmi időket élünk, s erre az időszakra valamikor ugyanúgy fognak tekinteni, mint például az 1929-1933-as nagy gazdasági világválságra. Én most elsősorban nem a válság okait szeretném taglalni, hanem a válság lefolyását szeretném szemléltetni, a dominóelv alapján.

A világunk minden szempontból olyan, mint egy dominó-vonat: sok sok apró dominóból áll össze, s ha az egyik eldől, akkor magával rántja a többit is. Gondoljunk például az élővilág törékenységére, ahol egyes fajok eltűntével veszélybe kerülnek a többi fajok is, ne véletlenül beszélnek a tudósok ökológiai katasztrófa lehetőségéről, amikor konstatáljuk, hogy ismét kihalt egy faj. A gazdaság ugyanígy működik, minden szoros kapcsolatban van mindennel, s amint a mostani válság során láthatunk, globalizált kapcsolatban, azaz ma már nehéz helyi válságokról beszélni.

Lássuk az első dominót: az amerikai polgárok túl sok hitelt vettek fel, ráadásul fedezetlenül, s ezáltal finoman bedőlt a rendszer, s a bankok óriási veszteségeket írtak le, illetve a kormányzathoz fordultak segítségért. Önmagában véve ez is eléggé súlyos csapás, azonban a nagyobb problémát a pénzügyi származtatott termékek piacának összeomlása okozta (a hiteleket kötvényesítették, s ezzel is kereskedtek - erről az átlagembernek tudomása sem volt...). S miután ezen a piacon már az európai bankok is jelen voltak (habár az elején tagadták), a válság átterjedt Európára, sőt a világra is. Befektetési alapok, biztosítók, bankok eszközeiről derült ki, hogy gyakorlatilag semmit sem érnek, s ezáltal a tőzsdei árfolyamok is zuhanni kezdtek. Ezzel a megtakarítások jelentős része is odalett. A pénzügyi rendszer dominója megdőlt.

A következő dominó az autóipar volt. Elképesztő, milyen pénzek/infrastruktúra/érdekek állnaka mögött, hogy az emberek eljussanak A pontból B pontba (gondoljunk csak arra, hogy hazánk legnagyobb cégei között vannak az autógyárak is). Az autóvásárlásra szánt pénzek azonban elúsztak (lásd fent), s emiatt a kereslet brutálisan visszaesett, s decemberben már az autógyártók is ugyanabban a székben ülve könyörögtek kormányzati segítségért, mint nemrég a bankok és befektetési alapok. A beszállítók is sorra dőltek be, újabb munkanélkülieket dobva az amúgy is halott munkaerőpiacra.

Kb. itt tartunk most. A következő dominó az építőipar lesz alighanem: nekik annyi a szerencséjük, hogy az elkezdett építkezéseket gazdaságosabb befejezni, de új megrendelések nem nagyon készülnek mostanában. A kiskereskedelem 8-9%-os visszaesésben van, s még további visszaesés várható, de alighanem ez az ágazat éli túl legkönnyebben a válságot. A termelő cégeknél a pénzügyi eredmény romlásával romlott a eredményesség is, de a megrendelések csökkenésével várhatóan az üzemi eredmény is csökken (következmény: elbocsátások). A szolgáltatások teljesítménye pedig attól függ, mennyire lesz mély a válság a fenti ágazatokban.

Az egyik legfontosabb szereplőről, az államról nem esett még szó, pedig a válságot voltaképpen ők fizetik meg. A bankok konszolidációja, a cégek helyzetének javítása, valamint a munkanélküliek megnövekedett számának ellátása mind-mind hatalmas terhet ró az államokra, s bizonyára csődbe is fog menni pár, a maradék pedig kénytelen lesz leépíteni szociális hálóját, hogy ne omoljon rá az egész. Ha az állam összedől, annak következménye a kozépkori állapotokat fogja idézni.

Ez várható az elkövetkezendő két évben. Nem jó, de ez van.