Szerző:
Droli
- 2009.01.28. 11:47
Hazajöttem egy hétre.
Bocsánat, hogy ilyen személyes dologgal kezdem. Aki olvassa posztjaimat, hozzászólásaimat, annak minden bizonnyal "lejött", hogy én külföldön, egy Magyarországnál jobb sorsú országban élek egy ideje, s egyelőre haza csak látogatóba járok. Mit tudok tenni, nincsenek gazdag szüleim, akik házat meg kocsit vennének, az otthoni keresetem meg erre nem volt elegendő - köszönhetően annak a fene nagy szolidaritásnak, hogy nekem kell eltartanom a dolgozni nem akaró lumpenréteget is. Ugyebár mikor az ember megkap havi kb 350+ szuperbruttóból 150-et; a 350 az kb. 1400 euró, ez külföldön nem nagy pénz, de nem is kevés, ebből én kézhez kaptam olyan 600 eurót, ami finoman szólva is versenyképtelen fizetés - hogy miért írom le mindezt? Csak hogy érzékeltessem a különbséget: bizony a magyar munkaerő nem olyan olcsó a külföldieknek, habár mi így érezzük. De szolidárisak vagyunk, csak kicsit sokba kerül.
Visszatérve a téma elejére: szóval külföldről kicsit mindent másképp lát az ember, másrészt mikor hazajövök fél éves időközönként, számomra szembetűnő, hogy mi változott ezen időszak alatt. Ez ugyanolyan, mint mikor ha valakihez naponta jársz, fel sem tűnik, hogy öregszik; azonban ha egyszer kihagysz fél évet, rögtön feltűnik, hogy mennyit változott. S nekem most valami nagyon feltűnt.
Először is: emberek, hová lettek a hirdetőtáblák? Amik az utak mellett vannak, üresen. Miért nincs rajtuk hirdetés? Illetve miért karácsonyi hirdetések vannak rajtuk, így, január végén? Ennyire gáz lenne már a helyzet, hogy a cégeknek nincs pénzük marketingre?
Másodszor: az emberek a buszokon/megállókban a segélyről beszélgetnek. Meg hogy ki mikor megy a "bizottság" elé, ahol a leszázalékolását intézik. Fiatal, életerős emberek beszélgetnek az utcán, munkaidőben, látszik, hogy számukra már az is esemény, ha valaki arra jár.
Harmadszor: miért van minden úgy elhanyagolva? Szemét az út mellett, elhanyagolt kertek, koszos buszok, az igénytelenség jelei; mintha szándékosan szeretnénk, hogy ez az ország ilyen legyen. Sokan szidják a politikusokat, hogy nem a haza érdekében cselekszenek; hát mi, a hétköznapi emberek sem, mert legalább próbálnánk meg kicsit rendet tartani saját környezetünkben!
Kint mindig megfogadom, hogy ez lesz az utolsó évem, s jövőre már jövök haza. Barátaim szerint komplett hülye vagyok, hogy egy viszonylagos jóléti társadalomból haza akarok jönni a nyomorba, de hát ez van, az embert hazahúzza a szíve. Kivéve, mikor éppen itthon vagyok, s látom, hogy mi folyik ebben az országban minden szinten. A kilátástalanságot látom, az igénytelenséget, a pusztulást. Mikor is csatlakoztunk az EU-hoz? 2004-ben? 5 éve? S sikerült azóta közelebb kerülni hozzájuk? Nem, barátaim, nem. Szakadunk le a Balkán felé, egyre gyorsabban, minden szinten. S ennek nem lesz jó vége. S én szeretnék jövőre végleg hazajönni. Mert akkor is ide tartozom.
