Hazajöttem: 2. rész

Ma reggel bekapcsoltam a tévét, a TV2 jött be először, azon is ment a világhírű Jóban-rosszban, gondoltam, megnézem (kint csak kevés magyar csatornát tudok nézni, jó, ha a Duna, az M1 és az M2 streamingje bejön). Nem kellett volna.

Szóval: Magyarok! Férfiak és asszonyok! Ez mi??????? Kik ezek a "színészek"? Egyáltalán: színészek ezek? (Csúnya kérdés jön: ki dugja őket, hogy színészek lehetnek?) Komolyan mondom, mintha az óvodában lett volna valami anyák-napi ünnepség! Az óvodások nagyon aranyosak, mikor bájos hangsúllyal előadják a szövegüket, de egy országos csatorna jól fizetett színészei? Hihetetlenül rossz hangsúlyozás, mintha egy könyvből olvasnák a szöveget, s közben várnák, hogy mikor lesz már vége. Ja, és van ennek a sorozatnak rendezője meg producere, aki azt mondja, hogy ez így jó, mehet adásba? Na meg hát a tulajdonos. Ha én lennék az, most rohamtempóban bemennék a tévészékházba, s üvöltve kirúgnám a teljes sleppet. Mert ilyenre nem adnák pénzt, azt tuti.

Gyorsan utánanéztem, s azt találtam, hogy ezt a sza... bocsánat, sorozatot 1 millióan nézik. Ennyire nincs semmi a tévében? Vagy ennyire elfogadjuk ma már ezt a tévésorozatnak nevezett moslékot, amit, mint a disznók elé etetéskor, egyszerűen elénk öntenek, s egyétek, parasztok? Mondjuk, nincs min csodálkozni. Itt egy Kiszel Tünde és egy Fekete Pákó is sztár lehet, itt a bulvársajtó népszerűsége nagyobb, mint a pápáé, itt egy cicivillantással hamarabb lehet címlapra kerülni, mint egy Nobel díjjal. Tulajdonképpen ez nem is magyar jelenség, ez világjelenség.

S hogy mégis, ez miért fáj nekem? Mert nekünk, magyaroknak megadatott egy olyan kultúrkör, ami sok más országnak nem. Van egy kimeríthetetlen folklórunk, millió mesével, egyedülállóan izgalmas történelemmel (pl. török harcok). Van egy Petőfink, van egy Gárdonyink, van egy Pál Utcai Fiúk című regényünk, amit még az ír kollégám is ismert, van egy Kodályunk, egy Bartókunk, vagy egy Hegedűs Endrénk, akinek arcával teleplakátolták azt az ír kisvárost, ahová jött, annyira büszkék voltak arra, hogy eljött hozzájuk. (Nagy szó ez, kb. a Status Quo van még így kiplakátolva.) A Kontroll című film lengyel kollégáim kedvenc filmje. Szóval tudunk mi, ha akarunk.  

Csak miért nem akarunk?