Szombaton egy nagy élelmiszerboltban a desszertek között válogattam. A hosszú "csoki utcában" egyedül kószáltam a sok finomság között, nehéz volt a választás. Rövid idő elteltével visszafogott, ám szenvedélyes szóváltásnak voltam fültanúja.
Egy 13 év körüli fiú és egy szöszi, vékony, 6 év körüli kisleány suttogása kíváncsivá tett. Mi válthatta ki közöttük a vitát? Arra gondoltam, hogy az édesség vásárlására talán nincs elegendő pénzük, mindkettő mást szeretne vásárolni. Talán a fiú ezért erélyesen, de nem durván magyarázza testvérének a lehetőségeket. Amint diszkréten odapillantottam, megláttam a fiú kezében a "gumicukros" zacskót. Közben a pici lányka makacsul és egyre hangosabban követelődzött: "nem ezt akarom, azt a csokit akarom!" A fiú közben óvatosan, lassan és nagyon ügyesen kibontotta a cukros tasak tetejét és egy gumimacit nyomott a kicsi lány szájába. A kislány elhallgatott, örömmel ízlelgette a cukorkát, majd kicsi, vékony ujjacskáival belemarkolt a cukorba. Már nem egyet, nem kettő kapott be az édességből, számolatlanul tömte a szájába. Ekkor a fiú kissé félve körülnézett, én hirtelen elfordultam.
Átfutott az agyamon, hogy szólnom kellene, megdorgálni őket, hiszen ez nem tisztességes dolog, ez lopás. Már nem a desszertekre figyeltem, jobban szemügyre vettem a két kis "szarkát". Ruházatuk kissé fakó, kissé kinőtt, de tiszta volt. Cipőjük szintén. A kicsi lány nyakában madzagon kesztyű lógott, a sál kétszer tekeredett nyakára. Azt viszont rögtön láttam, hogy nincsenek naponta édességgel jutalmazva a jó tanulásért, a jó magaviseletért, mint sok más gyerek. Nekik talán az a jutalom, hogy az alapvető élelemben nem szenvednek hiányt, hogy nem fáznak a téli, hideg napokon és este talán szülői simogatást is kapnak egy-egy nehéz nap után.
Végiggondoltam, mit tehetnék? Ha szólok az áruház vezetőjének, ezt a két gyereket megbüntetik, meghurcolják a szülőket, vihart kavarnak a biliben. Ugyanakkor tudom, hogy sok áruházi tolvaj ügyeskedve, nagy értékekkel a szoknya alatt, kisétál naponta az üzletből. Mire agyamon végigfutottak ezek a gondolatok, a gumicukros zacskó üresen hevert a polcon. A pattanásos, nyurga kis kamasz erősen szorította testvére kezét és elsétáltak mellettem a kijárat felé.
Furcsán éreztem magam, hiszen szemtanúja voltam egy "lopásnak", sőt cinkosa is. Magamban végig azért drukkoltam, hogy le ne bukjon ez a két gyerek. Talán még falaztam is nekik:-)
Bármennyire is ellenkezik erkölcsi felfogásommal, most örültem, hogy ez a két gyerek megúszta ezt a csínytevést és reménykedem, hogy soha többé nem "vetemednek" cukorlopásra.
Évikati
