Szinte örültem, amikor az orvos injekciókúrát írt fel, az egyébként nem súlyos, de igen kellemetlen, reumatikus betegségemre. Legalább elücsörgök, pihenek az egészségügyi központban, amíg várakozom a soromra. Nincs politizálás, hiszen a beteg embereknek ott nem ez a legnagyobb gondjuk. Gondoltam én!

 Időpontot kaptam, szigorú utasításra kilenc órára kellett megjelennem az első "döfésre". Mindig kínosan ügyeltem arra, hogy a megadott időpontban megjelenjek, ne késlekedjek,  felborítva ezzel a szigorú sorrendet. Fél kilenc körül leültem a váróban egy idősebb nő mellé. Gondoltam, hogy nézelődöm, olvasok, majd csak eltelik az idő. Fél óra múlva pedig túl leszek a 3 perces "beavatkozáson". A mellettem ülő idős hölgy látszólag megörült nekem, mert rögtön társalgást kezdeményezett.

-Először van itt? Még nem láttam. XY doktornőre vár? -csak úgy záporoztak a kérdések.
- Igen, - válaszoltam - kilencre kaptam időpontot.
A nő erőltetett nevetésben tört ki és együtt érző hangon mondta:
- Maga csak hiszi kedvesem, hogy kilenckor behívják. Itt nem úgy megy semmi, ahogy azt maga gondolja. Nézze meg a táblát!  Ki van írva: rendelés 8-14-ig.  Egy hónap óta járok ide és még egyszer sem fordult elő, hogy az orvos 8-kor itt volt. Volt olyan nap, hogy fél órát késett, de lehet, hogy többet is. Akkor átöltözik, kávézik, reggelizik. Jó, ha 9 óra előtt elkezdik a rendelést. Néha jön egy-egy protekciós beteg soron kívül. Előfordul, hogy 2-3 órát várakozunk, pedig időpontot kap mindenki. Annak betartását senki nem ellenőrzi, nem illendő kérdezősködni. Régen nem így működött. Évek óta járok ide, akkor még SZTK volt és nem volt ilyen puccos, szép épület. Tudtuk, hogy ki volt az utolsó beteg, ki, ki után következik és várakoztunk türelmesen. Nem kellett időpont, jöttünk ha fájt valami, az orvos pedig vizsgált, kiírta az orvosságot vagy beutalt.  Most látja mi van? A beteg le van sajnálva:-( Alig van idő a betegekre, 3 papírt is alá kell írni minden alkalommal. Adminisztrálnak, többet foglalkoznak ezzel, mint a betegekkel. Csak akkor gyorsíthatja meg a dolgokat, ha borítékot dug a doktornő zsebébe. Én ilyet nem tudok megtenni, mert nagyon kevés a nyugdíjam.  Már a tizenharmadik havit is elvették, abból még néha tudtam adni a nővérkének is. Ezek meg "ott fönn" mind milliárdosok, milliomosok, azt sem tudják, hogy..............csak mondják, hogy legyünk türelmesek, pár év múlva már minden jó lesz.............
és betegtársam csak mondta  a magáét, politizált, beszélt a gazdasági válságról, a beépített térdprotéziséről, és a betegek kiszolgáltatottságáról.