Skip to content


Ballagási ajándékok.

Szerző: Slanger - 2009.06.05. 09:11

Bookmark and Share

Közeledik az idő és "elballag" az unokám. Június 12-én búcsút vesz az általános iskolától, hogy szeptemberben egy  "emelettel" feljebb folytassa tanulmányait. Ennek már tétje van. Ő választotta a középiskolát. Talán egész életét meghatározza a szakma, a hivatás, melynek alapjait 5 év alatt kell elsajátítania.
Most még buzgón készül a család a ballagásra. Igen, ez mérföldkő az ő  életében, hiszen középiskolás lesz. Elhagyja a teret, ahol 8 évig koptatta a padokat, gyűjtötte az ellenőrzőben a dicséreteket és az intőket, életre szóló barátságokat kötött és pár tanárt örökre a szívébe zárt.
 A tény, hogy a családban rajta kívül mindenki készül, izgul, szervezkedik, elgondolkodtat.  Mire ez a nagy felhajtás?  És miért okoz gondot az ajándékozás? Egy szép könyv, egy csokor virág miért nem elég jó erre az alkalomra?
 Családi beszélgetés kapcsán megtudtam, hogy ez már nem divat, sőt ciki, ha "csak" egy könyvet és virágot kap a ballagó diák.  Miután elmondták a tudatlan nagyinak, hogy ma már a hordozható számítógép, a drága mobiltelefon, a motorbicaj, (és sorolhatnám a drágábbnál drágább ajándékokat) szerepel az elvárások között, hát mi tagadás dühös lettem. Családok, akiknek ma egzisztenciális problémáik vannak, hogyan vehetik fel a versenyt a jól menő vállalkozóval, a jó anyagi körülmények között élő családokkal?  A munkanélküli szülők, vagy a gyermekét egyedül nevelő anya (ilyenből több is van az osztályban) mit mond gyermekének a szép csokor mellé?  Jó tanácsokat, szívből jövő, szép szavakat. Csakhogy egy 14-15 éves kamasz megérti-e azt, hogy a drága és hőn óhajtott telefon helyett most "csak" pár, bátorító, hasznos tanácsot kap szüleitől, rokonaitól? Mert többre nem telik.

Életem két, szép, meghatározó emléke az általános iskolai és a középiskolai ballagásom. Ma is őrzöm a lepréselt rózsaszálat a szüleimtől kapott csokorból, és a könyvet, melybe  anyám gyöngybetűivel a következőket írta:
  "Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben,
    Ember lenni mindig, minden körülményben.."  (Arany János)
Ez a mondat meghatározta eddigi életemet, igyekeztem ennek szellemében élni. Unokámnak a virág mellé most én is csak ezt tudom adni.
 A 13. havi nyugdíjamból talán vettem volna neki egy mobiltelefont:-)

 
Évikati

Címkék: évikati

A bejegyzés trackback címe:

https://tudtad.blog.hu/api/trackback/id/tr751164918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

K0k4n · http://kokan.blog.hu/ 2009.06.05. 12:46:14

Az ajándék szerintem manapság sem attól jó, hogy hányadik hatványa a tíznek. A lényeg, hogy szükségszerű és/vagy kedves dolog legyen. Csak sokan nem tudnak, mit kitalálni, ezért minél drágább annál jobb elven... Van egy másik fele is, ahol ilyet nyílt titokként kezelnek.

--
K.

Évikati 2009.06.06. 19:01:31

@K0k4n: A "kedves dologgal" értek egyet. Egy "szükségszerű" (drága) tárgyi dolog idővel elfelejtődik, amortizálódik. A ballagás egy ember életében jeles nap, melyre szívesen emlékszik vissza évek múlva is. Egy kedves, humoros dísztárgy, egy (nem drága) divatékszer, egy szép könyv ennek a célnak szerintem nagyon is megfelel. Igazad van, az ajándék nem attól jó, ha minél drágább.

K0k4n · http://kokan.blog.hu/ 2009.06.06. 21:02:57

[OFF]
@Évikati: Volt gyakorlatilag két ballagásom (bár az egyik "állballagás" volt, hatosztályos...), de nem igazán hatott meg. Sőt egyenesen gyűlöltem az egész felhajtást, úgy vagyok vele, hogy kösz inkább nem. Soha senki semmi célt/értelmet nem tudott megfogalmazni.

Évikati 2009.06.06. 21:41:15

@K0k4n: Megértelek, a fiaim sem voltak ettől az eseménytől feldobva. A kisebbiknél mi is megúsztunk egy ballagást a 6 osztályos gimi miatt. Ahogy írtam, most is inkább a szülők vannak bezsongva, nem a ballagó unokám. Talán nosztalgia nálam, de régen ez is egészen más volt.
Az utolsó mondatod miatt:-)

idosb · http://valodi.blog.hu 2009.06.06. 23:09:18

T. Évikati! Tudod nekem összesen hat élő, saját gyártású gyerekem van. Nemek szerint fele-fele arányban. /két házzasság/ Koruk 43, 40, 35, s ami most jön az két módon aposztrofálható, 10, 12, 14, tekintve, hogy már én 63 éves vagyok, az utóbbiak nemzése, vagy felelőtlenség, vagy bátorság pláne ebbe a mai világba.Diszkréten megsúgom önkritikusan, hogy egy néhány éve már inkább felelőtlenségnek minősítem. Nos az anyagiak kérdése, hidd el, hogy rettenetes nehézséget támaszt a velük való megértetése annak ha valami nincs, ami a tehetősebbeknek van. szinte állandó konfliktusok táptalaját képezi. Persze az a közhelynek is felfogható mondás ugrik be mindíg, változnak az idők, s változnak az emberek, más és más környezeti behatásoktól terhelten. Az tény, hogy egy bizonyos kor után, az ember racionálisabban kezd gondolkodni, ámde ez az ő világukban még nem ültethető át súrlódás mentesen. Nyilván úgy volt igaz annó ahogy említed, s mennyivel szilárdabbak voltak ezen keresztül az erkölcsi trendek is. Üdv.

Évikati 2009.06.07. 07:50:06

@idosb: Hasonló életkorunkból adódik, hogy hasonló a véleményünk. Igen, én is úgy érzem, hogy kicsit elszalad ez a világ az anyagi javak felértékelésével, és az erkölcsi normák lemaradtak. Bár gyermekeim, unokáim soha nem igényelték a drága ajándékokat, a többieket látva bizonyára sóvárogtak olykor-olykor.
Szép vasárnapot!

süti beállítások módosítása