Szerző:
Droli
- 2009.06.24. 08:00
Biztosan ismeritek a tücsök és a hangya meséjét. Ennek egy magyar változatát fogom elmesélni. Megtörtént eset.
Egy messzi vidéki kisvárosban játszódik a történet és egy testvérpárról szól. A testvérpár egyik tagja (báty) albérletben él feleségével, s mindketten dolgoznak: a férfi kemény fizikai munkát végez a szabadban, télen-nyáron, reggel 6-kor kel és este 6-ra ér haza. A felesége egy kisüzemben van vezető beosztásban, napi 10-12 órát dolgozik. A keresetük vidéki szemmel nem rossz - pesti szemmel röhejes -, gyereket még nem vállalnak, mert nem akarnak „albérletbe szülni”; egyelőre félrerakják egyikőjük fizetését, s gyűjtögetnek, hogy majd tudjanak venni egy saját házat. Ők a hangya-házaspár.
A testvérpár másik tagja (a hugica) pont az ellenkezője a bátyjának. Nem dolgozik, férje sem, soha nem is dolgoztak. Egy összedőlni készülő házban élnek albérletben (még), persze van már három gyerek, s az asszony már terhes a negyedikkel. A férj nem hajlandó dolgozni, pedig lenne szezonmunka. (Legutóbb azzal a kifogással nem ment el kapálni, hogy „le van eresztve a bicikli kereke, s azzal nem tud elmenni”. Hogy fel kellene fújni? Ugyan már...) Segélyből és családi pótlékból tengődnek, amit persze elvernek pár nap alatt piára és cigire, meg márkás kajákra, aztán meg éheznek. Tartoznak már fűnek-fának, Providentnek, szolgáltatóknak (víz, villany). Ők a tücsök-házaspár.
A történetben ott a fordulat, hogy a szocpol-rendszer vége előtt a tücsök-házaspár hosszas rábeszélésre (miután a ház már tényleg rájuk dől, olyan állapotban van) elkezdte intézni ezt a három gyerekre. Nemrég megkapták a pénzt a kiszemelt házra, s már meg is vették. Nekik már van saját házuk, mert az állam őket segítette, s nem a hangya-házaspárt.
De nem is ez a történetem lényege, hanem egy mondat. Egy mondat, mely tökéletesen leírja a magyar állapotokat minden szinten; azt a rövidlátó gondolkodásmódot, amiben mi élünk, amit az állam nyújt az állampolgárainak, azt a mocskot, melybe rövidesen bele fogunk fulladni. Szóval találkozott a hugica (tücsök) és a báty (hangya), s hangosan nevetve azt mondta a hugica a bátynak:
„Látod, nekünk előbb lett saját házunk, mint nektek!”
Ezek után magyarázhat nekem akárki a közteherviselésről, az adó rendes megfizetéséről, meg hogy szociális háló milyen fontos és milyen jó dolog, különösen abban a formában, ahogy Magyarországon csináljuk. Erre én csak azt tudom mondani, hogy egy nagy lóf@szt. Szerintem az összes hangya nevében.
