Hazajöttem 4. rész

(Hehehe, volt egy kellemes repülőutam ide, hidegfronton mentünk keresztül, a gép remegett, majd egyszer csak megsüllyedt! Egy csomóan elkezdtek sikítani, mire a stewardess felpattant, s ujját szájára tette, s azt mondta, hogy psszt! :-))))

Szóval megkezdtem rendes évi szabadságomat hazánkban, s hát, amit tapasztalok, az - hogy is mondjam - nem egyszerű. Furcsa úgy látni a leépülést (mert arról van szó), hogy nem folyamatában élem át, hanem kb. félévente kapok egy pillanatképet róla.

Mit csinál idegenbe szakadt hazánkfia? Persze, megrohamoz egy boltot, hogy végre vehessen némi hazai édességet, ehessen rendes paradicsomot, paprikát, dinnyét, meg az egyéb szokásos dolgokat. Én is így tettem, bementem egy kisboltba (tudjátok, jajj szegény hazai kkv, ne a szemét multikat támogassuk, ha már itthon vagyunk jelszóval). Nézni kellene valami finom Pilóta kekszet, de nincs, valami lengyel izé van helyette. Sebaj, majd a savanyúcukor, az jó lesz! Jó, de az is lengyel. A tej meg szlovák volt, a fokhagyma kínai, még jó, hogy a zsemlét nem Romániából hozatták. Ja, ez egy vidéki bolt volt.

Szóval ennyire nem állhatunk rosszul, hogy már termelni sem tudunk. Nemrég zárt be a helyi papírgyár, el is vitték már a gyártósort Kínába. Nem bírta a versenyt a kínai termékekkel. Anno, mikor még itthon dolgoztam, láttam én is, hogy a vásárlók ölni képesek egymást a 2 Ft-tal olcsóbb kínai cuccokért. Ja, hogy aztán meg megszűnt a gyár, ahol rokona dolgozott, s ezért munkanélküli lett? Az kit érdekel, nézd, vettem háromezerért cipőt! Igaz, két hónap múlva leesik a talpa, de ő spórolt. Egy munkahelyet megspórolt. De mi már csak ilyenek vagyunk, nem látjuk meg a közép- és hosszútávú érdekeinket bizonyos rövidtávú előnyökért (lásd az elmúlt pár évet a gazdaságban, tanulságos). De most már a rövidtávú előnyöket sem mondanám, mert voltam egy kínai boltban, mely sikeresen kiszorította a konkurenciát, majd megemelte az árait olyan szinten, hogy most már nem mondható olcsónak (de nem érdekli, a magyar textilipar romokban hever, azt egykönnyen nem építjük újra).

Mondhatod, hogy az exportunk ellensúlyozza. Na ja, az exportunk. A Suzuki, az Opel, az Audi, a GE... az egy dolog, hogy mind külföldi kézben van; a nagyobbik baj az, hogy mindegyik addig lesz itt, míg érdekei megkívánják. Amennyiben a kormány nem tud olyan adókedvezményt nyújtani, szedik a sátorfájukat, s elmennek keletre! Meg hát vajon meddig megy még jól az autógyáraknak, mert ez a válság azt mutatja, hogy bizony ott is nagy baj van! Aztán meg megvehetjük a francia cukrot (miután a magyar cukoripart tanárian sikerült tönkrevágni), feltéve, ha lesz rá pénzünk!

Az íreknél, ha vásárolsz, sok helyen a blokkon rajta van, hogy mennyi hazai gyártású terméket vettél, s nagyon ügyelnek arra, hogy ezeket előnyben részesítsék. Cseppet jobban is megy nekik, mint nekünk. Lehet, jó lenne tőlük eltanulni ezt, s nem bevenni azt a neoliberális maszlagot, hogy a pár forinttal olcsóbb külföldi paradicsom az nekünk jó, mert olcsóbban megkapjuk; ez csak akkor igaz, ha a másik oldalon "megtermeljük" azt a pénzt, amiből meg tudjuk venni!  

A nagy baj az, hogy ezt a másik oldalt nem nagyon látom egyelőre.