Vitaindító a cigányságról

A mai magyar politikának van egy óriási hibája: nem mer bizonyos témákat feszegetni. Ilyen például a romapolitika: ha valaki kritizálni meri a jelenlegi támogatási rendszert, az jó eséllyel kap egy „radikális” jelzőt. Lehet, hogy ennek az írásnak is ez lesz a sorsa, de azért megpróbálnám. Beszéljünk erről a témáról!

Miért hibás a mai romapolitika?

A cél mindenképpen az, hogy a romák integrálódjanak a magyar társadalomba, s az együttélés diszkriminációmentes legyen, mivel jelenleg ez nem valósul meg. Ennek elősegítésére a kormányzat rengeteg programot alkotott, például a romatelepek felszámolása, a szegregált oktatás megszüntetése, a romák képzése, illetve a mélyszegénységből való kiemelése célzott támogatásokkal. Ez leírva szépen hangzik, de szerintem rosszul közelítették meg a kérdést. Ugyanis mi vár a romára azután, ha mindezeken túl van, házat kap, képzést kap, munkahelyet kap, mondhatnánk, integrálódik?

Hát, nem sok jó. A munkahelyén könnyen lehet, hogy ferde szemmel néznek rá, ha eltűnik valami, őt fogják először meggyanúsítani, ha leépítés van, őt fogják leépíteni. Egy romának a munkahelyén többet kell dolgoznia, hogy teljesítményét úgy elismerjék, mint egy nem roma társáét. Mivel dolgozik, elveszti a támogatások jelentős részét, ha albérletet bérel, nem kap ingyen házat, s nem kerül be a szegénységet felszámoló programokba sem. Pont úgy fog élni, mint te meg én, annyi kitétellel, hogy ő „cigány” lesz, s ennek összes hátrányát „élvezheti”. Akkor kérdezem én, mi a fene motiváljon egy roma fiatalt afelé, hogy a társadalom hasznos tagja legyen?

Mert egyszerűbb a másik út: putriban lakik, nem tanul, hamar gyerekeket csinál, nem megy el dolgozni, hanem otthon a lábát lógatja egész nap, legfeljebb az önkormányzatnál kell egy kicsit az asztalt verni. Garantálom, hogy jobban fog járni, mint integrálódott társa: a családi pótlék és a segélyek összege bőven meghaladja az esetleges munkabérét, de az is lehet, hogy kap valami közmunkának nevezett láblógató tevékenységet. Ja, és újabban akár házat is kaphat, a kormány pl. ebben az évben egymilliárd forintot fordít erre a célra. A bűnözésről meg ne is beszéljünk, mert a „megélhetési bűnözés” fogalmának bevezetésével gyakorlatilag felmentik őket tetteik alól.

Gondolom érzitek a különbséget: egyszerűen nem éri meg integrálódni, jobban jár, ha tovább folytatja élősködő, ne adj isten bűnöző életmódját. A kormány rengeteg pénzt fordít ilyen célra, de pont az ellenkezőjét éri el a kívánatosnak. Nézzetek körül az országban! Hány jó példát tudtok mutatni? S hány rosszat? Pont ezért lenne nagyon fontos, hogy beszéljünk erről a dologról, mert ez egy zsákutca.

Érje meg integálódni!

Szerintem nagyon fontos lenne, hogy a romák lássanak jó példákat. Hogy azt lássák, hogy aki tanult, beilleszkedett, s dolgozik, sokkal jobban él, mint ő. (Ha mindezt a kultúrája megőrzésével tudná elérni, az már csak hab lenne a tortán.) Így ugyanis ösztönözve lenne arra, hogy ő is elérje ezt az életszínvonalat, s valamennyire önkéntes alapon vállalná ezt, nem kényszer meg rugdosás hatására. A kormány céljának pont ennek kellene lennie: az ilyen, beilleszkedett fiatalok helyzetét kellene javítania (lásd még: adófizető középosztály erősítése, ne adj isten, intelligens roma vezetői réteg „kitermelése”), akiket később példaként lehetne a „putrisromák” elé állítani.

Magyarul: ne a beilleszkedni képtelen, dolgozni ne akaró romának vegyenek házat, hanem annak, aki dolgozik! Ne a bűnöző életmódot folytató, hat gyereket nevelő romát segélyezzék, hanem a rendes életmódú, két gyermeket nevelőt! Ennek semmi köze a szolidaritáshoz: az egy álszolidaritás, amit mi segélyezés néven folytatunk! Sokan mondják, hogy az afrikaiaknak sem ételt, hanem vetőmagot (munkát) kellene adni. Ennek ellenére továbbra is segélyeket kapnak, amit persze a helyi vezetők lenyúlnak, majd saját céljaikra fordítják (jobban belegondolva ez nemcsak Afrikában van így, gondoljatok pl. Kolompár ügyeire...). Eléri a célját a segélyező? Nem. Pont ugyanez a helyzet a romák esetében is: a segélyekkel konzerválunk egy nem európai, nem XXI. századi állapotot. Ezzel nem oldunk meg semmit.

Modest proposal (Szerény javaslat)

A probléma ott van, hogy jelenleg kevés integrálódott roma van, tehát odáig el kell juttatni párat. A rendszer itt elkövet egy hibát: már akkor is jutalmaz, ha egyáltalán iskolába járatják a gyerekeket (segély, ingyen étkeztetés, stb.), miközben ez egy „normális” családnak kötelesség, s a családfőre büntetés vár, ha nem teszi ezt! Ezzel az a baj, hogy hiába jár iskolába a gyermek, attól még nem biztos, hogy okosodni is fog, magyarul lehet, hogy 14 évesen még a másodikat járja. Törvény szerint ez jó dolog, mert a gyerek iskolába jár. Társadalmi szempontból meg megkérdezhetnénk: de minek jár iskolába? Ezért én előtérbe tolnám a tanulmányi alapon differenciált segélyezést, ösztöndíjazást. Erre már ma is vannak programok, pl. 3,5-es átlag felett lehet ösztöndíjra jelentkezni (hátrányos helyzetűeknek), de ennek összege nevetségesen kevés (20.000 Ft évente). Ez nem motiváló, jelentősen meg kellene emelni, s a forrását az „általános” segélyek csökkentésével kellene megteremteni. Lehetne kombinálni is, hogy ebben az esetben a szülők további adókedvezményekre lennének jogosultak például. Ebben az esetben már a szülők is érdekeltek lennének abban, hogy a gyerek ne csak „járjon” az iskolába, de ragadjon is rá valami.

A romák pályaválasztását államilag kell kontrollálni. Magyarországon ma sok hiányszakma van, melyre nincs ember. Gondolom, mindenkinek vannak történetei arról, hogy milyen nehéz egy jó festőt, asztalost, ácsot, vízvezetékszerelőt, mosógépszerelőt találni, s rossz hírem van: a szakképzés leépülésével egyre nehezebb lesz. De említhetném azt is, hogy a kórházakban kevés az ápoló, nincs patológus, illetve fizikatanárnak sem jelentkezik szinte senki. Ezen állások betöltésére ugyanúgy alkalmasak a romák, mint a pakisztáni vagy román vendégmunkások. Az állam feladata az lenne, hogy ezen képzéseket megszervezze, s külön ösztöndíjprogramot írjon ki azon romák számára, akik ezen vonalakon kívánnak továbbtanulni, ne adj' isten, még az elhelyezkedésben is segítené őket, pl. a munkáltató adókedvezményben részesülne. De hangsúlyozom, ennek hiányszakmák esetén van értelme, arra nincs szükség, hogy az amúgy is „zsúfolt” közigazgatásba toljunk be még X embert papírt tologatni. Ennek a programnak a forrását onnan (is) meg lehetne teremteni, hogy pl. jelentősen csökkentenék a családi pótlékot mondjuk 3 (+) gyermek után. Meg mondjuk abbahagynák ezt a rendkívül diszkriminatív és igazságtalan, telepfelszámolásnak nevezett lakásvásárlási programot. S most olyan apróságokról nem is beszélnék, hogy törölni kellene a megélhetési bűnözés fogalmát, s büntetési tételeket szigorítani kellene, stb.

Konklúzió helyett...

Mint látjátok, jelentős szemléletkülönbség van az általam felvázolt program és a kormány által romaintegrációnak nevezett valami között. A kormány osztogat, én jutalmazok; a kormány nem köti a pénzt teljesítményhez, én igen. S nagyon fontos, hogy míg a jelenlegi kormány nem nyújt jövőképet (mert attól, hogy segélyez ész nélkül, lesz valami hosszú távú változás?), addig az enyém igen (célzottan, a hiányszakmák területén próbálja elhelyezni a romákat). Az általam felvázolt lehetőség sem diadalmenet – ehhez rengeteg idő kell, s nagyon sok pénz. Nem kívánja felszámolni a társadalom ellenérzését sem, nem véletlenül, ugyanis ezt csak a romák tudják elérni civilizált viselkedéssel. A program másik nagy kérdése, hogy mi legyen azzal a réteggel, aki ennek ellenére sem kíván integrálódni, s tovább kívánja folytatni a „putriéletmódot”? Hát, az így járt. Nem érheti őket hátrány emiatt, de előny sem, azaz nem szabad ezt mindenfajta segélyekkel támogatni. Ha enélkül és bűnözés nélkül is meg tudnak élni, akkor viszont nincs ezzel semmi probléma.

Jó lenne egyszer erről az egészről társadalmi vitát folytatni, a romák bevonásával természetesen. Mert jelenleg annyit tudunk, hogy ami van, az nem jó: egy puskaporos hordón ülünk, mely bármikor felrobbanhat, s akár polgárháborús helyzetet is előidézhet. Ezért különösen veszélyes az, hogy a kormányzat a romákat potenciális szavazótáborként kezeli, s ezáltal politikai játékszerré teszi őket.